2013. november 26., kedd

You found me 1.

Sziasztok! :)
Ahogy említettem múlthéten, ma hoztam is az új Larrys one shotom első részét. Nem sok minden történik ebben, előre szólok, de ígérem, hogy a következőtől már felpörögnek az események. Ja, és azok már hosszabbak lesznek, mint ez ;)
Köszönöm az előzőhöz a pipákat és kommenteket, végtelenül hálás vagyok, most se felejtsétek el ezeket <3
Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: kinek hogy tetszett a 1DDay? Az én egyik kedvenc részem (meg szerintem még sokaknak) az volt, amikor Harry konkrétan Louis-nak énekelte a szólóját, és azt mondta, hogy "I'm in love with you and all HIS little things". A saját fülemmel hallottam, annak meg már csak hiszek :D Azt meg szerintem mondanom sem kell, hogy végig egymást nézték. És mérhetetlenül sajnáltam, hogy nem volt Larry párosunk egy nyomorult órára, de hát Modest, mit vártunk?!
Ó, és meg kell említenem azt is, hogy kérdezték Louis-tól, milyen pletykát nem akar hallani magáról. A válasza pedig az volt, hogy nem tud focizni, vagy valami ilyesmi, nem emlékszem pontosan. Szóval, ha annyira idegesítené ez az egész Larry dolog, nyilván ezt mondta volna. End of story.
Majdnem kihagytam egy másik fontos kérdést: ki mennyire imádja a Midnight Memories albumot? Én alig tudok elszakadni tőle :D Van esetleg kedvencetek róla?
A 'Larry pics' oldalon pedig találtok egy új képet, a síelőset, ha érdekel, nézzétek meg. És kaptam azóta még egy díjat, amit megtalálhattok az 'Awards' oldalon.
Jaj, bocsánat a "kis" kitérőért, de muszáj volt valahol elmondani a véleményem :D Most már kellemes olvasást kívánok! :)xx





1. rész

Harry
- Nagyon jó, ez az! Kicsit balra, egyenesen a kamerába nézz, úgy, fantasztikus! Na, még egyet, és készen vagyunk! – hadarta a fotósom, Alex a délelőtti munka közben.
Kissé unottan hajtottam végre a kiadott instrukciókat, mert fáradt voltam a reggel 8 óra óta tartó fotózáson. És még azt mondják, hogy a modelleknek könnyű! Hát, nem az, egyáltalán nem. Az anyámat és a nővéremet hetek óta nem láttam az állandó munka miatt. Bár talán most már kapok pár nap pihenőt, hiszen a bemutatók többségén túl vagyok. Jó lenne már újra velük tölteni a szabadidőm nagy részét.
- Harry, kérlek, koncentrálj még egy kicsit! Mindjárt készen vagyunk – figyelmeztetett Alex. Igen, megviselt, hogy órák óta pózolok, és még csak le sem ülhetek 5 percnél több időre. – Oké, mára végeztünk! – hangzott el a már régóta várt mondat, és máris megindultam az öltözőm felé.
Miközben átcseréltem a ruháimat, meghallottam a telefonom csengőhangját, így azonnal fel is vettem, mert Gemma nevét mutatta a kijelző.
- Harry, gyere megnézni a képeket! – kiáltotta be valaki kintről, míg én nővéremmel egyeztettem egy mai ebédet.
- Megyek! – szóltam vissza, majd Gemmától gyorsan elköszöntem, hiszen félóra múlva úgyis találkozunk. Sietve kapkodtam magamra a még fel-nem- vett ruháimat, és néhány perccel később már Alex laptopján néztem saját magamat.
- Nagyon jók lettek! Szép munka, Harry!  - veregette meg vállaimat fotósom elismerően. Ajkaimra mosoly kúszott, mert én is elégedett voltam most.
- Köszönöm. De akkor én mennék is. Ha munka van, szólj! – köszöntem el Alextől meg úgy mindenkitől, és egyenesen az épület előtt álló Range Roveremhez mentem. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit keres itt Gemma. Tudtommal nincs semmi dolga itt, Londonban, így tippem sem volt, miért jött. Lehet, ennyire hiányoztam? Bár akkor anyát is hozta volna… Ám nem volt időm tovább kombinálni, mert megérkeztem a találkozónk helyére, a Starbucksba.
- Szia, öcsi! Mióta is nem láttalak? – fogadott szélesen mosolyogva nővérem, miközben megajándékozott egy öleléssel.
- Nem tudom… egy hónapja talán? – mosolyogtam rá vissza, majd egy szabad asztalt keresve helyet foglaltunk a székeken. – És mesélj, mi hozott Londonba? – tértem rá arra, ami most a legjobban foglalkoztatott, miközben leadtuk a rendelésünket.
- Lenne egy kérésem – kezdte fura hangon, én pedig egyből rosszat sejtettem. Sosem jelentett jót számomra, ha neki volt egy kérése felém. – Nyugi, semmi komoly! – fűzte gyorsan hozzá, míg én érdeklődve vártam a folytatást. – Csak annyi lenne, hogy eljönnél-e velem Jake focimeccsére.
- Miért? – nem válaszoltam egyből, mert nem igazán értettem, miért kellene vele mennem a barátja meccsére, amikor nem is igazán szeretem a focit.
- Mert régen lógtunk már együtt – felelt, mintha ez nem lett volna nyilvánvaló.
- Mikor lesz?
- Holnap után. Ne mondd, hogy nem érsz rá! – kötötte ki, itt pedig éreztem, hogy nem mondhatok nemet kérésére.
- Jó, rendben, elmegyek veled – egyeztem bele végül megadva magam. Gemma hálásan megpuszilta az arcom, majd megbeszéltük a részleteket, és csak úgy dumáltunk mindenféléről, miközben megebédeltünk. Most már csak azt szeretném tudni, hogy fogom érezni magam a meccsen, amikor én nem is értek a focihoz.

Louis
- Még egy kör, és mehettek öltözni! – adta ki a mai nap utolsó utasítását az edző, így megkezdtem még egyszer körbefutni a focipályát.
Holnap meccsünk lesz, muszáj jó kondícióban maradnunk. Ez van, ha az ember focistának megy: mindig tökéletes állapotban kell lenni. Amikor nincs meccs, van edzés, ami néha még keményebb, mintha egy másik csapat ellen küzdenénk. De ezt vállaltam, ezt akartam már gyerekkorom óta, úgyhogy nem panaszkodom.
- Szabad tudnom, miért szakítottatok? – kérdezte Niall, az egyik csapattársam és egyben legjobb barátom már az öltözőben.
- Persze, neked természetesen – mosolyodtam rá, majd lekaptam a mezemet magamról. – Egyszerűen nem működött már köztünk ez a dolog. Szerintem meguntuk egymást, szóval jobbnak láttam, ha nem erőltetjük azt, ami nem megy – meséltem el neki részletesebben, mint másnak tettem volna. És bár pár napja történt ez az egész, még senkinek nem mondtam el bővebben, csak most Niallnek. Kellett nekem is valamennyi idő, amíg feldolgozom.
- Sajnálom, haver – veregette meg a vállamat a szőkeség együtt érzően.
- Semmi gond. Most a focira fogok koncentrálni – legyintettem, mintha olyan könnyű lenne. Ám tudtam, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgom. 2 évig együtt voltunk, ezt az időt nem lehet csak úgy kitörölni.
- Ha nyerünk, elmegy az egész csapat bulizni! – jelentette ki hirtelen Jake, az egyik legjobb játékos. – És ha nem, akkor is! – fűzte hozzá, mire az egész társaság felröhögött, mert teljesen egyetértettünk vele.
- Jön a barátnőd is? – kérdezte Jake-et másik csapattársunk, Brian.
- Igen. És hozza az öccsét is, Harry Stylest.
- Azt a modell csávót? – szólt bele Niall is a beszélgetésbe, miközben öltözött.
- Aha. Párszor dumáltam már vele, jó fej a srác – válaszolt Jake, majd a táskáját a vállára kapva már ki is ment az öltözőből.
- Meg kell ismerned Harryt! – jött közelebb hozzám Niall olyan tekintettel, hogy tudtam, itt nem nagyon ellenkezhetek. Alig lenne esélyem. Bár mindig megpróbálom.
- Most lett vége a barátnőmmel, erre te már mással akarsz összehozni, aki ráadásul fiú! – hívtam fel rá a figyelmét, hogy azért kellene egy kis szünetet tartanom.
- És az nálad mióta baj? – vonta fel szemöldökét elmosolyodva. Na, igen. Niall tudta azt, amit kevesen. Illetve, akik ismernek engem személyesen, azok tudják, hogy a lányokat és a fiúkat is szeretem. Mindkét nemmel volt már néhány kapcsolatom, de az utóbbi időben, amióta komolyabban focizom, csak lányokkal.
- Nem is tudom, Niall. Kijöttem én már a gyakorlatból, hogy fiúkat csábítsak el – túrtam a hajamba, ahogy gondolkoztam, mi legyen.
- És ha ő csábít el téged? – kérdezte vigyorogva, erre pedig már semmi kifogásom nem akadt, így egy nagy, lemondó sóhajjal belementem az ötletébe.

2013. november 19., kedd

22. rész

Helló! :)
Rögtön azzal kezdeném, hogy csináltam egy kis változtatást. A díjakat, amiket eddig kaptam (a múlt hétvégi kettőt is) az 'Awards' oldalon találhatjátok meg, mert nem akartam már annyi külön bejegyzést csinálni. Szóval ha netalán még kapnék díjakat, akkor azokat majd ott nézhetitek meg, ha érdekel titeket :)
És ha már a változtatásoknál tartunk, másik nevem lett, mert meguntam már az előzőt, szóval mostantól Edina Stories néven keressetek, ha kellek :D
Ó, hát majdnem elfelejtettem! Néhány hete említettem, hogy készül egy új one shot, ami Larryről fog szólni (meglepő módon). Lassacskán a végére értem, szóval jövőhéten azt fogom hozni. És ennek szerintem nem is olyan a vége, amiért gyorsan kellene a következő :D
A díjakat, kommenteket és pipákat nagyon, nagyon köszönöm, kérlek, írjatok most is! <3 Tudjátok, milyen kíváncsi vagyok :D
Kellemes olvasást! :)xx





22. rész

Louis
- Hazz, elvihetem ezt a pólódat magammal? – léptem ki a szobájából az egyik ruhadarabjával a kezemben, amit kikerestem a szekrényéből.
- Persze, de miért? – jelent meg a lépcsőn felérve, szemöldök ráncolva meredt rám. Válaszát meghallva rögtön le is kaptam magamról a sajátomat, és belebújtam az övébe. Hmm, imádom ezt az illatot!
- Szeretném, ha lenne rajtam valami, ami a tiéd, amíg nem leszek veled – mondtam az igazat, bár tartottam attól, mi lesz ezután. És bár szeretem Eleanort – persze nem úgy, mint Harryt –, mégis szükségem van erre.
- Ahogy szeretnéd – hajolt közelebb hozzám, leheletét éreztem az arcomon, amitől már kirázott a hideg. Elképesztő, hogy már ennyivel ki tud csinálni.
Végül siettünk elkészülni, mert nem szerettünk volna elkésni a programjainkról. Bár abban biztos vagyok, hogy mindketten inkább maradtunk volna itthon. Ketten. Csakhogy ez estig várat magára. Egy csókot követően kiléptünk az ajtón, a saját autóinkhoz mentünk, és útjaink elváltak egy időre egymástól.
- Szia, Lou! – fogadott Eleanor a kocsim ajtaját becsukva maga mögött, és a számra nyomott egy puszit. – Hová megyünk? – kérdezte letörölhetetlen mosollyal az arcán, így a jókedve kezdett rám is átragadni.
- Arra gondoltam, hogy vásárolhatnánk – osztottam meg vele ötletemet, amit útközben találtam ki, majd indítottam is az autó motorját.
- Ó, nagyszerű! Utána meg üljünk be a Starbucksba, már ezer éve nem voltam ott – kérte, miközben a táskájában kutatott valamiért. Épphogy rábólintottam kérésére, folytatta is egy témaváltással: – Aj, Lou, nemsokára kezdődik a turnétok, és előre látom, mennyire fogsz hiányozni – konyult le egy kicsit El szája, mire lágy mosoly kúszott az enyémre.
- Nyugi, megoldjuk, mint az előző turnénál – próbáltam megnyugtatni őt, és sikerült is, mert már boldogabban kulcsolta össze kezeinket.
Természetesen azt nem árultam el neki, hogy én könnyebben el fogom majd viselni a hiányát, mert nekem már ott van Harry. Azt nem élném túl, ha a göndör nem lenne velem. Ettől függetlenül persze Eleanort is szeretem, csak nem úgy, mint régen. Számomra Harry a tökéletes, de El is fontos nekem, nem szeretném megbántani. Ugyanakkor tudom, hogy ha ezt az egész Larry dolgot egyszer elmondom neki, az fájdalmas lesz, hiszen ő végig szerelemmel szeretett engem, míg én egy idő után már nem. Mondjuk, már ebben sem vagyok olyan biztos. Bárhogy is fog alakulni, nem lesz könnyű.

Harry
Egy üveg ásványvizet bontva ültem le az egyik székre a stúdió nyugisabb részében, miután tartottunk egy kis szünetet az éneklésben. Ivás közben kikerestem a telefonomat a zsebemből, majd egyből felnéztem twitterre, hiszen úgyis régen jártam már ott. Ám néhány perc alatt elment az életkedvem és összeszorult a szívem. Képek… képek mindenhol Louis-ról és Eleanorról, ahogy vásárolnak vagy kávéznak. Igen, számítottam rá, hogy ez lesz, mégsem voltam rá felkészülve. Egyáltalán lehet erre felkészülni?
Nagy sóhajt hallattam, miközben néztem a fotókat, melyeken kézen fogva sétálnak, vagy jókedvűen isszák a kávéjukat. Bár Lou arca nem sugároz felhőtlen boldogságot, mint azt kellene, ha azzal az emberrel vagy, akit a legjobban szeretsz. Ezen nem lepődtem meg. Velem a legboldogabb, nyilván nem tud olyan lenni a barátnőjével, ha már nem szereti úgy, mint régen.
- Na, helyzet? – ült le mellém Zayn, miután ő már végzett a stúdiózással mára.
- Fogjuk rá, hogy jó – feleltem pár másodperccel később, és mielőtt még elraktam volna a telefonomat, megmutattam bandatársamnak a nem túl rózsás kedvem okát. Vagyis okait.
- Nyugi, tudjuk, kit szeret teljes szívből Louis – mosolygott rám Zayn bátorításként, ami természetesen nagyon jól esett.
- Igen, csak… Tudod, időnként rám jön az az érzés, hogy mi van, ha soha nem lehetünk együtt a nyilvánosság előtt. Mert oké, nyilván nem két nap múlva szeretnénk bejelenteni, hanem jóval később, de mi van, ha soha nem lesz rá alkalmunk? – szakadt ki belőlem az egyik nyomasztó problémám. Szinte már attól jobb lett, hogy kiönthettem a lelkem valakinek.
- Hé! – fordított maga felé Zayn határozottan. – Ne mondj ilyet, mert biztos vagyok benne, hogy egyszer ki fog derülni. Egyébként is, nem leszünk örökre a pályánk csúcsán, akkor majd nyugodtan bejelenthetitek – tette vállamra a kezét. Szavait meghallva éreztem, hogy máris jobb a kedvem egy fokkal.
- Köszönöm, Zayn – motyogtam hálámat, miközben megöleltem őt. Többet nem is kellett mondani sem nekem, sem Zaynnek, az ölelés beszélt helyettünk.
És igen, teljesen egyetértek bandatársam véleményével. Nem hiszem, hogy akkor lenne alkalmas egy ilyen hírt bejelenteni, amikor dübörög a karrierünk. Várnunk kell addig, amíg egy kicsit elcsendesedik, és nem lesz annyi dolgunk. Na, nem azért, mert annyira fontos lenne nekünk pénz, nem! Csak pár év múlva talán majd kevesebben fognak foglalkozni velünk, így kevesebb embert érhet csalódás, ha kiderül. Bár remélem, azért lesznek páran, akik örülni fognak.
De miért is szaladtam ennyire előre az időben? Egyelőre még másfajta problémáim vannak, azokra kellene figyelnem, nem pedig arra, hogy mi lesz évek múlva. Hiszen hol van még az?
- Harry, te jössz! – kiáltották a nevemet, így Zaynt otthagyva és Niallt váltva mentem be, hogy folytassam a stúdiózást.

Louis
Az Eleanortól való elköszönés után igyekeztem minél előbb hazaérni Harryhez, hiszen egész délután nem láttam, és már nagyon hiányzik. Még szerencse, hogy elvittem magammal a pólóját, így az illatát legalább érezhettem. Mondjuk Eleanor szerette volna, ha vele maradok éjszakára, de kimentettem magam azzal, hogy holnap korán megyünk stúdiózni, szóval szeretnék pihenni, és nem felébreszteni őt reggel. Nagy nehezen ugyan, de elfogadta, én pedig rohantam is a búcsúcsók után. Meg egyébként is Harrynek ígértem el magam estére, és ezt az ígéretemet egyáltalán nem akartam megszegni.
- Szia, Lou! – fogadott göndör szerelmem, épphogy becsuktam a kettőnk közös lakásának ajtaját, és azonnal egy csókot nyomott a számra. Belenyögtem, annyira jó volt végre érezni már őt, ráadásul ilyen közel hozzám.
- Ó, ha tudnád, mennyire hiányoztál – suttogtam ajkaira, miután csak milliméterekre szakadtunk el egymástól.
- Nem jobban, mint te nekem – mondta, kezeivel pedig a hajamba túrt. – Gyere, már mindent előkészítettem! – váltott témát pillanatok alatt, és máris az emelet felé kezdett el kézen fogva húzni. A szobájába beérve láttam, hogy azonnali használatra készen vár minket Harry twittere, amin különböző Larrys profilok voltak megnyitva. Gondolom, ott nézünk majd képeket, ahogy délelőtt megbeszéltük az után a rémes interjú után.
- Tudod, mennyire imádlak? – tettem fel a költői kérdést, amikor elkezdtük csekkolni a profilokat és a photoshoppolt képeket. Fantasztikusak voltak.
Harry nem válaszolt, szóban nem. Felkelt mellőlem, és úgy helyezkedett, hogy kényelmesen beleülhessen az ölembe, majd ajkai máris az enyémeken voltak. Nyelve hamar átsiklott az enyémbe, eldöntött az ágyon, a szívem pedig a torkomban dobogott. Kezeim automatikusan bejárták a hátát, míg Harry elkezdte mozgatni csípőjét fel és le, ezzel az őrületbe kergetve engem.
- Annyira hálás vagyok a Sorsnak, hogy találkoztunk! Fogalmam sincs, mi lenne velem nélküled – súgta számra, majd ismét megcsókolt. Beletúrtam a hajába, és csak azt éreztem, hogy soha többé nem akarom őt elengedni. Soha többé nem akarom, hogy ennél messzebb legyen tőlem, hiszen Harry a mindenem.

2013. november 12., kedd

21. rész

Sziasztok! :)
Az elmúlt napok díjesői után végre valahára frisset hoztam :D És bocsánat, hogy inkább este lett, mint késő délután, de a tanulás közbe szólt :') Cukisággal indul, cukisággal végződik, közben pedig van egy kis... kellemetlenség. Így jellemezném ezt a részt. Remélem, tetszeni fog.
Az If we could only turn back time... utolsó fejezetét természetesen megtaláljátok a one shotoknál, nyugodtan írjátok meg, hogy milyen lett a befejezés, kíváncsi vagyok!
A pipákat, kommenteket és díjakat még egyszer nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok értük! <3 Kérlek, írjatok ehhez a részhez is :)
Azt hiszem, ennyi is lettem volna, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx







21. rész

Louis
A másnap reggel már csodálatosan kezdődött, hiszen Harry mellett ébredtem. Ez már önmagában ok az örömre. Az pedig, amit este csináltunk… na, arra nincsenek szavak. Tökéletes volt úgy, ahogy volt.
- Jó reggelt, édes! – köszöntött reggeli rekedtes hangján Harry. Egyből mosoly kúszott arcomra, ahogy meghallottam őt.
- Neked is, babycakes! – idéztem fel egy már régen nem használt, általam kitalált becenevét. Ó, azok voltak a jó idők…
- Ezer éve nem hallottam ezt tőled – jegyezte meg, majd egy csókot nyomott ajkaimra. – Mit szólnál, ha lezuhanyoznánk ketten? Csak hogy spóroljunk a vízzel – fűzte hozzá nevetve. Aha, és én ezt el is hiszem.
- Ó, persze, csakis ezért – bólintottam rá visszafojtva a röhögésemet. Szinte egyszerre másztunk ki az ágyból… meztelenül. Más esetben azonnal nyúltam volna a takaróért, hogy magamra tekerjem, de most nem. Tegnap este már úgyis feltérképezte Harry minden olyan testrészemet, amelyet eddig nem ismert.
Ahogy beléptünk a zuhanykabinba, erősen koncentráltam, hogy ne kapjam el Harryt, és csókoljam, ahol érem. Továbbá az sem volt könnyű, hogy meztelenül látom, aminek köszönhetően… khm… elég kemény problémáim adódtak, de igyekeztem kordában tartani magam.
- Tudod, nagyon élveztem a tegnap estét. Elképesztő volt – törte meg Hazza a szótlanságot. Felnéztem rá, és figyeltem különlegesen rózsaszín ajkai mozgását. Teljesen megbabonázott eszményi látványa.
- Egyetértek. Muszáj ismételnünk – kacsintottam rá, és láttam, ahogy zöld szemei egy sötétebb árnyalatot vettek fel.
- Úgy lesz – suttogta ajkaimra, a lehető legközelebb hajolva hozzám. A zuhanykabint amúgy sem két személyre tervezték, szóval elég szűkösen fértünk el. Ám ez nem volt éppen negatív, sőt! – Most? – kérdezte remegve, mire hirtelen még lélegezni is elfelejtettem.
- Hát… tudod, hogy szeretném, de nem lehet. Lesz valami dolgunk délben – emlékeztettem, bár pontosan én sem tudtam, mi. Harry kissé csalódottan bólintott, így hamarabb fejeztük be a zuhanyzást, mint szerettük volna.
- Délután találkozol Eleanorral, ugye? – kérdezte egyszer csak Harry, miközben a ruháim között válogattam a szobámban. Hangjára felfigyelve az ajtó irányába fordultam, és megláttam az ajtófélfának támaszkodott, félmeztelen testét, melytől a hideg is kirázott, olyan jól nézett ki.
- Igen – feleltem kisebb késéssel. Hangom majdnem remegett, féltem, hogy megint veszekednénk ez miatt.
- Rendben. Én várni foglak – suttogta, mintha attól félt volna, hogy meghall minket valaki. Közelebb léptem hozzá, lehajtott fejét pedig felemeltem, hogy a gyönyörűen zöld szemébe mondhassam el, amit szeretnék.
- Nem kell attól tartanod, hogy egyszer őt választom – kezdtem el lágy hangsúllyal, és eleresztettem egy mosolyt is, hogy lássa Harry, ez inkább mulattat engem, mintsem elgondolkodtat. – Téged szeretlek, és csakis téged! Mindent érted teszek, és azért, hogy együtt lehessünk. Ehhez viszont el kell viselned azt, hogy nem tudok mindig veled lenni. Menni fog? – kérdeztem egyenesen íriszeibe nézve, a szívem pedig a torkomban dobogott.
- Azt hiszem – felelt végül egy nagy sóhajtást követően, mire nem haboztam, azonnal csókot nyomtam édes ajkaira.

Harry
Louis szavai megnyugtattak, és erőt adtak ahhoz, hogy képes legyek elviselni, ha mással van. Ezután pedig nem volt kérdés, mekkora hévvel viszonoztam csókját. Mielőtt azonban elindulhattunk volna az ágya felé, megcsörrent a telefonom, jelezve, hogy SMS-em érkezett.
- Liam írt, hogy nemsokára átjönnek, mert délben interjúra kell mennünk – olvastam fel az üzenetet, miután kelletlenül eltávolodtunk egymástól egy kicsit.
- Szuper. Akkor reggelizzünk – mondta Lou, majd egy puszit nyomott a számra.
Fél órával később már az interjú helyszínén ültünk a székeken, készen a kezdésre. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból, egyeztettünk Louis-val, hogy visszafogjuk magunkat, megpróbáljuk nem leleplezni ezt az egész dolgot kettőnk között. Mondjuk, ezt nehezíteni fogja, hogy mellém ült le. Hogy koncentráljak, ha mindig érzem mámorító illatát?
- A következő kérdésem főleg Louis-t és Harryt érinti – kezdte a műsorvezető, és már itt rosszat sejtettem. – Kicsoda Larry Stylinson? – hangzott el a kérdés, ami szinte megfagyasztotta a vért az ereimben. Majdhogynem ledermedve fordítottam a fejem Lou irányába. Rajta is látszott, hogy legszívesebben most azonnal elmenne innen. De nem volt menekvés egyikünknek sem.
- A rajongók neveztek el minket így Harryvel – válaszolt legnagyobb meglepetésemre Louis. Nyugodtságot sugárzott hangja, mint akit meg sem érintett ez a kérdés. Pedig tudtam, hogy nem így volt.
- Sokan azt mondták vagy mondják, több van köztetek, mint barátság. Igaz ez?
- Természetesen nem – szóltam közbe én, és egy álmosolyt erőltettem magamra. Megjegyzem, iszonyatosan nehéz volt. – Nagyon jól kijövünk egymással, de ennyi – fejeztem be, miközben egy pillanatra megérintettem Lou lábát, ezzel jelezve neki, hogy pontosan ez ellenkezője igaz annak, amit mondtam. Szerencsére egy alig látható mosolyt villantott felém.
- Pedig nagyon sok olyan kép van, ami nem ezt bizonyítja – folytatta tovább a műsorvezető, míg én magamban eret vágtam már.
- A legtöbbje photoshop, vagy pont egy mozdulat közben készült – szögezte le Louis. Mondandója közben a pult mögött a lábával megrúgta az enyémet. Ajkamat beharaptam, fejemet lehajtottam, hogy elrejtsem mosolyomat.
- Ó, értem. Meg hát neked ott van a barátnőd – jegyezte meg a másik műsorvezető, amire Lou csak bólintott. Tudtam, hogy engem szeret, de mégis úgy éreztem, a szívem kettészakad.
Ezek után szerencsére a közelgő turnénkról volt szó, amelyet már alig várok. Persze azért, mert akkor sokkal több időt lehetek Louis-val. Akkor egy csomó lehetőségünk lesz kettesben maradni anélkül, hogy bárkinek is feltűnne.
- Utáltam ezt az interjút – közölte Lou hátradőlve az ülésben, mikor már az autómban ültünk úton hazafelé. Illetve én csak hazaviszem Louis-t, mert megyek vissza stúdiózni Niallel és Zaynnel, míg szerelmem Eleanorral lesz.
- Nekem mondod? Azt hittem, megfojtom a műsorvezetőt, amikor tovább erőltette a képeket rólunk – fakadtam ki én is, ahogy az utat figyeltem. – Mellesleg te szoktad látni azokat az összeszerkesztett képeket? Csak mert én imádom őket – nevettem fel most már bátran. Eddig ezt sosem tehettem meg, amikor néha találtam egy-egy Larry képet.
- Ó, ha tudnád, mennyit sírtam és nevettem rajtuk – sóhajtott fel keserédesen. – De most már csodálhatjuk őket együtt! Amint végeztünk a dolgunkkal, este az ágyban keresgélünk egy kicsit, rendben? – hajolt az arcomhoz, majd egy érzéki csókot nyomott a fülem tövébe. Még szerencse, hogy már leparkoltam.
- Ugye tudod, hogy ha ezt vezetés közben csinálod, valami baleset történik? – kérdeztem suttogta, ahogy vigyorogva eltávolodtam Louis-tól.
- Még jó, hogy te gondolsz mindenre – mondta szélesen mosolyogva, egy gyors puszit nyomott a számra, és már ki is szállt a Range Roveremből. Mosolyogva követtem végig a szememmel, ahogy bemegy a házba, az ajtó becsukódása után pedig én is követtem a példáját, csak a garázs felőli bejárón keresztül.
- Én mindig – vigyorogtam már én is, majd tenyereimet a csípőjére tapasztottam. – De ezt már tudhatnád – súgtam tökéletes ajkaira, leheletét éreztem az arcomon, végül szánk egy csókban forrt össze.

2013. november 5., kedd

20. rész

Helló! :)
Sajnálom, hogy csak most raktam fel az újat, előbb szoktam, de ma muszáj volt először tanulnom. Remélem, megérte ennyit várnotok rá, hiszen ebben végbemegy az, ami az előzőben félbeszakadt, vagyis, igen, ez egy +18-as rész! :D Ez hosszabb is lett egy oldallal, mint amennyit általában írni szoktam, úgyhogy tessék örülni neki! :D
Amúgy most kivételesen van a szövegben is két kép, rengeteget szenvedtem vele, hogy normális helyen legyen, szóval ezért is késtem, nézzétek el. Ó, és persze az utolsó photoshop :')
Köszönöm szépen a múltheti véleményeket, nagyon örültem nekik, ezeket most se felejtsétek el! Az meg külön öröm számomra, hogy folyamatosan növekszik az olvasóim száma! Imádlak titeket! <3 Már csak ezért is megérdemlitek ezt a részt :D
Egyébként most, hogy végre kijött a Story Of My Life klipje, kinek hogy tetszik? Bár gondolom, mindenki meg van tőle halva :3 (Én is.)
Na, azt hiszem, ennyit akartam, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx






20. rész


Harry
A nap további része gyorsan elrepült. Átjöttek a srácok nem sokkal, miután elkezdtünk palacsintázni, aztán elszórakoztuk az időt estig. Meg persze ment a véget nem érő ökörködés, ugyanis az édességhez előszedett nutella jó része a földön és rajtunk kötött ki. Végül is rólunk van szó, ez nem meglepő.
- Te takarítsd fel a padlót, én elmegyek zuhanyozni – mondta Lou olyan hangon, mintha teljesen természetes lenne, hogy csak én végzem el a piszkos munkát.
- Hogyne! – álltam el az útját, nehogy itt hagyjon. Éppen készültem lecseszni őt, hogy ezt mégis hogyan gondolta, amikor hirtelen bevillant egy sokkal jobb ötlet: – Mi lenne, ha ketten takarítanánk fel, aztán ketten mennénk el zuhanyozni? – kérdeztem vigyorogva, külön kihangsúlyozva a „ketten” szócskát. Erre az ajánlatra nem mondhat nemet.
- Jobbat tudok! – kiáltott fel váratlanul, mire szemöldök ráncolva vártam a magyarázatát. – Mi lenne, ha ketten takarítanánk fel, aztán ketten mennénk el zuhanyozni? – ismételte meg kérdésemet, én pedig elég hülye fejet vághattam reakcióként. Most szórakozik velem?
- De… én is ezt mondtam – emlékeztettem, bát felesleges volt, Lou elviharzott néhány takarítószerért, és nem is foglalkozott előző szavaimmal.
- Na, kezdjünk bele! – jelentette ki lelkesen, én viszont nem tudtam hova rakni ezt a nagy kedvét a munkához. De ha ő ezt akarja…

Fél órával később még mindig a nutellát és a különböző édességeket takarítottuk. Ez pedig nem tetszett nekem. Lou túlságosan is nyugodt volt, sőt, rám se nézett! Vagy tervez valamit, vagy csak minél előbb végezni akar.
- Tudod, azt hittem, hogy csak néhány hónapja vagyok szerelmes beléd – kezdtem beszédbe váratlanul, és szavaimra Louis is felfigyelt. – De rájöttem a napokban, hogy tévedtem. Azóta szeretlek, hogy először megpillantottalak – ismertem be az igazságot lesütött szemekkel a már teljesen rám koncentráló Louis-nak. Ajkai lágy mosolyra húzódtak, tökéletesen kék szemeiben fény csillant, míg én képtelen voltam elhinni, hogy ez a gyönyörűség az enyém.
- Én úgy voltam vele, hogy régen csak úgy viselkedtünk, mint a szerelmesek, de nem voltunk azok. Most viszont, hogy együtt vagyunk, be kellett látnom, hogy nem. Már akkor is szerelmesek voltunk, csak még nem tudtunk róla – hatalmas megkönnyebbülés szaladt végig rajtam, ahogy meghallottam, mi az ő véleménye. Olyan boldog lettem, hogy majd’ kicsattantam a bőrömből. – Annyira természetes volt minden akkoriban! Aztán meg… valahogy kezdett elhalványodni ez a valami kettőnk között. De mindez nem számít, mert végre az enyém vagy! – zárta le diadalmasan, majd rögtön odamászott hozzám a földön, ajkait a lehető leggyorsabban nyomta az enyémekre, nyelve pedig pillanatok alatt kikötött az én számban. Igen, ez hiányzott nekem! Mintha ezer éve nem csókoltam volna azt a tökéletes száját.
- Soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint veled! – jelentettem ki megcáfolhatatlanul, miután kissé ziláltam elváltunk a másiktól. Szerettem volna, ha tudja, hogy ő jelent nekem mindent ezen a világon, ő minden boldogságom, és nem tudnék nélküle élni.
- Nekem ez a legeslegtökéletesebb kapcsolatom. Soha, de soha nem akarok mást rajtad kívül! – állította Lou komolyan, ami nem sokszor fordul elő, csak kivételes esetekben, tehát nagyon meg kell becsülni azt, amikor ilyen. Én pedig tudtam, hogy ez mennyire kivételes eset. A lehető legkivételesebb.
Mikor újra a másik ajkaira tapadtunk, hirtelen felemelt, hogy a lábaim a dereka köré tudjam rakni, majd felindult az emeletre. Mikor tudatosult agyamban, mit fogunk csinálni, kiszedtem zsebéből a telefonját.
- Minek az neked? – kérdezte menet közben, miután megszakadt a csók.
- Kikapcsolom – feleltem egyszerűen, majd gyorsan cselekedtem is szavaimnak megfelelően. – Csak, hogy semmi ne zavarjon meg minket az este további részében – tettem hozzá, és ismét csókot követeltem tőle.

Louis
A szívem a torkomban dobogott, amikor Harryt leraktam az ágyamra, majd rögtön lehúztam róla a pólóját. Soha senkire nem vágytam még ennyire, mint most rá! Érezni akartam őt a lehető legközelebb hozzám.
Miután pólóját eldobtam a szoba egyik végébe, a sliccéhez nyúltam, de annyira remegett a kezem, hogy képtelen voltam kigombolni, így készségesen átvállalta ezt a feladatot tőlem. Míg Harry levette a nadrágját, én is megszabadultam az én ruháimtól, és már csak egy szál bokszerben tértem vissza hozzá.
- Nyugi, Lou – súgta a fülembe. Gondolom, észrevette, mennyire ideges vagyok. Ám szavai nemhogy lenyugtattak volna, hanem – pont ellenkezőleg – még izgatottabbá tettek. Nem akartam semmit sem elrontani. Ma este nem.
- Most nem tudsz megnyugtatni. Sőt… – mosolyodtam rá kacéran, majd újra birtokba vettem ajkait. Ekkor éreztem meg tenyerét a hátsómon, ami teljesen elvette az eszemet. Egyszerűen imádtam ezt az érzést, így nem bírtam magammal, az alsónadrágja szélét húzogattam.
- Nagyon türelmetlen vagy – jegyezte meg elégedetten mosolyogva, miközben megemelte magát, hogy könnyebben megszabadítsam az utolsó ruhadarabjától is. Erősen koncentráltam, hogy sikerrel járjak a kézremegésem ellenére is.
- Harry Styles-szal vagyok egy ágyban igen lenge öltözetben. Szerinted ki ne lenne ilyen helyzetben türelmetlen?
- Akkor vegyük le azt az utolsó ruhát is, hogy minden tökéletes legyen – mondta erre, mire vigyor kúszott a számra, és mielőbb kibújtam a bokszeremből.
Milliószor láttam már Harryt meztelenül, de kétségkívül most volt a legszebb. Már ha ez lehetséges. Eddig egyszer sem engedhettem meg azt, hogy átadhassam magam annak a gyönyörnek, amit a látványa okozott. Most viszont bármit megtehetek, mert tudom, hogy ő is szeretné.
- Lou, mire vársz? – figyeltem fel Hazza szavaira, miközben megfogta a kezemet. Úgy elmerültem a csodálatában, hogy lefagytam.
- Bocs, csak annyira gyönyörű vagy, hogy nem lehet betelni veled – szabadkoztam, mire elmosolyodott, majd újra ajkaira tapadtam, ám most nem tétlenkedtem: megkerestem férfiasságát, ami már… igencsak tettre kész volt. Mikor megtaláltam, lassan körbefontam ujjaimmal, majd elkezdtem húzogatni, ami miatt Harry kiszakadt a csókból, és egy elégedett sóhaj szökött ki a száján. Pár percig még ezt folytattam, aztán gondoltam egyet, elvettem róla a kezem, majd a számba vettem Harry farkát. Egy hatalmas nyögés volt a jutalmam.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én ilyet fogok csinálni. Soha. Aztán jött Harry, és teljesen megváltoztatta a véleményemet. Azt hiszem, ő az egyetlen ember ezen a világon, akiért tényleg bármit megtennék. Nem érdekel senki más rajta kívül, mert tudom, hogy csak mellette vagyok boldog.
- Nem… tudom elmondani… mennyire… jó vagy – nyögte össze Harry, ami igencsak megnyugtatott, hogy nem rontottam el semmit. – De hagyd abba, mert nem bírom tartani magam – fűzte hozzá gyorsan, én pedig kérésének megfelelően cselekedtem. Ahogy ismét felemeltem a fejem, a számat megint lefoglalta valami. Ez esetben Harry szája és nyelve. Csók közben magamhoz húztam, és éreztem, hogy remeg szinte egész testében.
- Minden rendben? – kérdeztem aggódva, végigmérve őt, miután elváltam tőle.
- Persze, csak ezt váltottad ki belőlem – bújt hozzám, míg én megnyugodtam, hogy nincs semmi komoly baja szerelmemnek.
- Oké. Akkor feküdj vissza, hogy befejezzem, amit elkezdtem – tettem tenyeremet a mellkasára, majd visszatoltam az ágyra. Homlokráncolva nézett rám, de nem érdekelt, szerettem volna, ha örömet okozhatok neki.
- Nem szükséges… – akart ellenkezni Harry, de ahogy ujjaim végét végig húztam a kockás hasán és izmain, elakadt a szava. Ajkaimat lassan újra farkára helyeztem, és néhány perccel később éreztem, ahogy darabokra hullott bennem.

Harry
Teljesen elvesztem a Louis általi gyönyörben. Az érzés mindent elsöprő volt, és soha senkivel nem volt még ilyen jó, mint vele, ez tény. Alig bírtam összekaparni magam, amikor Lou ismét felmászott hozzám, és megcsókolt.
- Elképesztő vagy, ugye tudod? – suttogtam szinte lihegve ajkaira.
- Csak veled vagyok elképesztő – mondta, miközben szája a fülcimpámhoz ért. Végigfutott rajtam a bizsergés. Nagy levegőt véve lejjebb csúsztam az ágyékához. Most rajtam a sor, hogy földöntúli boldogságba repítsem őt. Azt akartam, hogy tapasztalja meg azt, amit én.
- Mit csinálsz? – emelte fel fejét az ágyról meglepetten, mikor ujjaimmal körbefontam a farkát. Megjegyzem, ő sem panaszkodhat.
- Csak viszonzom, amit kaptam tőled – mondtam mosolyogva, majd rámarkoltam férfiasságára, és elkezdtem húzogatni. Ki tudja, mikor tudnám visszaadni, ha most nem teszem meg – tettem hozzá gondolatban. Bármi történhet, és szeretném, ha akkor nem kellene ezen aggódnom.
Louis nyögései szakítottak ki gondolataimból, ekkor pedig úgy éreztem, felválthatom a kezemet, így lassan birtokba vettem farkát az ajkaimmal. Furcsa érzés volt, mert soha nem csináltam még ilyet, de attól függetlenül nem volt különösebben bajom ezzel az egésszel. Ráadásul Louis-t boldoggá teszem vele, szóval ez rossz nem lehet.
- Leírhatatlanul fantasztikus vagy – hadarta gyorsan, gondolom, nem igazán kapott levegőt. Magamban elmosolyodtam, mert tudtam, milyen érzés.
Nem sokkal később Lou elég sűrűn kezdte venni a levegőt, ebből pedig tudtam, hogy közel van már, így próbáltam minél jobb lenni. Aztán egy nyögés kíséretében millió darabra hullott a számban, amit persze örömmel fogadtam.
- Ez fantasztikus volt. Egyszerűen fantasztikus – szedte össze gondolatait Louis.
- Egyetértek. És külön öröm, hogy nem zavart meg minket semmi – utaltam viccelődve a délutáni, nem várt telefonhívásra. Reagálni akart valamit, de nem hagytam, mert egy csókkal hallgattattam el.
- Tudod, én már csak miattad vagyok boldog – suttogta néhány perccel később, miközben mellkasára vont, és átölelt.
- Te vagy az én másik felem – mondtam őszintén, miközben Lou vállába és nyakába temetkeztem, majd elaludtunk egymást ölelve.