You found me 2.

Helló! :)

Bocsánat ismételten a kisebb késésért, megszokhattátok már, hogy általában délután fent van az új rész, mostanában viszont mindig muszáj előtte tanulnom :') De majd kárpótol titeket szerintem a one shot folytatása :D Már itt elárulom, hogy a Ziam shipperek örülhetnek ;) És a Larry shippereknek sem kell aggódni, mint említettem a múltkor, felpörögnek már itt az események! Azt hiszem, ennyi elég is volt ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket :D Ja, és raktam bele egy képet is, nem pontosan olyan, mint ahogy azt leírtam, de valamennyire egyezik. Egyszerűen muszáj volt beleraknom :D

Csináltam egy kis frissítést a képeknél, felkerült 3 új: az egyik a "my feels"-es, amivel teljesen egyetértek, a 1DDay-en elénekelt Little Things-es és egy mondat, ami totálisan igaz Larryre. A videóknál pedig kitöröltem az I can be you hero-sat, mivel nem volt elérhető vagy található (valószínűleg letörölték youtube-ról).

És megszeretném kérdezni (bár szerintem ebben mindannyian egyetértünk), ki mit szólt már megint ehhez a Hendall cucchoz? Engem eléggé idegesít, de december van és a fiúk New Yorkban voltak, szóval nem meglepő. Mondjuk, amikor azt olvastam, hogy egy meleg bárba/klubba mentek, hát enyhén sírtam :'D Hendall is fake (and everything is fake except Larry, that's all).

Ó, mielőtt elfelejteném, megköszönöm a kommenteket és pipákat, imádlak titeket! <3 Kérlek, írjatok most is :)

Nos, szerintem mindent elmondtam, amit akartam, és bocsánat a sok dumálásért megint :'D Kellemes olvasást! :)xx

2. rész

Harry
- Szóval focit fogsz nézni, amikor te nem is szereted – szűrte le a lényeget Zayn, az egyik legjobb barátom és az egyik legprofibb modell. – Ez csak nekem nem passzol össze? – kérdezte homlokráncolva, majd kortyolt az italából.
- Nyugi, nekem is furcsa – mosolygott Liam, Zayn párja. Ő a másik legjobb barátom.
Liam riporterként dolgozik, így a munkája során találkozott Zaynnel, aztán összejöttek. Igen, ők melegek, és… én is, azt hiszem. Igazából még csak lányokkal volt néhány kapcsolatom, fiúkkal sosem, de éreztem, hogy a lányokkal valami nem stimmelt. Vagyis… inkább velem.
- De tele lesz csupa félisten focistákkal, ha másért nem, hát azért megéri elmenni! – gondolta aztán meg magát Zayn, ahogy elképzelte a helyzetet.
- Hé! – lökte meg a karját Liam figyelmeztetésképp előbbi mondatára. – Talán elfelejtetted, ki ül itt melletted?
- Ó, nem, dehogy! – mosolyodott rá Zayn kedvesen. – A legtökéletesebb férfi, akit valaha hátán hordott a Föld. Ja, és az én egyetlen szerelmem – mondta először vicceskedve, majd komolyabb hangnemre váltva. Liam, mint valami 16 éves tini, szégyenlősen lesütötte a szemeit, alig mert felnézni. Erre Zayn nevetve magához húzta őt a derekánál fogva, tenyerével az arcát simogatta.

Kívülről talán elég nyálasnak tűnt ez a jelenet, és a józan eszemmel én is annak gondoltam, de ahogy néztem őket, rájöttem, mennyire hiányzik a szerelem az én életemből. Igen, voltak párkapcsolataim, csak azokat éppen egyáltalán nem élveztem. Egészen addig a napig nem értettem, miért nem éreztem jól magam a volt barátnőimmel, amíg meg nem láttam a neten egy képet egy nagyon dögös modellsrácról. Már nem tudom, hogyan jutottam el odáig, de elképzeltem magam vele, és ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy mi van, ha a fiúkat szeretem. Aztán ez idővel biztossá vált számomra. Évek óta nem voltam szerelmes.
- Tudod mit? – figyeltem fel a turbékolásból kiszakadt Liamre. – Mindenféleképpen menj el a meccsre! Ki tudja, lehet, hogy ott majd találsz magadnak valakit.
- És aztán négyesben járhatnánk divatbemutatókra! – kalandozott kissé el Zayn, de ezt most egyáltalán nem bántam, jó volt látni lelkesedését.
- Jó-jó, nyugi, srácok! A meccs csak holnap lesz, de ti már hónapokat mentetek előre – nevettem fel, majd a poharamért nyúltam, hogy igyak. – Holnap kiderül, mi lesz – zártam végül le ezt a témát, innentől pedig a következő divatbemutatóról beszéltünk.

- Harry, ha nem sietsz, lemaradunk a kezdésről! – kiáltott be a fürdőszobába Gemma, miközben a hajamat rendeztem el valami normális formába.
- Itt vagyok már – léptem ki az ajtón, egyenesen a nappaliba, ahol eltettem a zsebembe a telefonomat, és készen is voltam.
- Hihetetlen vagy! Nem téged fognak ott nézni, hanem a focistákat, csak szólok – ingatta a fejét, amíg én bezártam a lakásomat.
- Tisztában vagyok vele, de modell vagyok, jól kell kinéznem, csak mondom – utánoztam az ő hangnemét, majd röhögve szálltunk be Gemma autójába.
A családom és nővérem természetesen tud arról, hogy nem a lányokat szeretem. Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor elmondtam nekik, hogy nem ítéltek el, hanem ugyanúgy viselkedtek velem. Arról meg már álmodni sem mertem, hogy a munkámban sem fog zavarni ez senkit. Azonban így történt, alig lepődtek meg rajta. Bár sok lány szíve tört ketté, amikor meghallották a médiában, hogy nálam nekik nincs esélyük, de ez ellen nem tudtam és nem is tudok tenni. Hatalmas szerencsém volt, hogy nem túl sok utálatot kaptam. Ennél többet nem kívánhattam volna.
- Harry, megmozdulnál? – ütögette meg a karomat Gemma. Kissé elgondolkoztam, mert már a stadionnál álltunk az autóval.
- Ó, persze – ráztam meg a fejem, majd nővérem példáját követve én is kiszálltam. Jake-nek hála – és a valamilyen szintű ismertségemnek – a lelátókon a VIP részleget foglalhattuk el, így tökéletes rálátást kaptunk az egész pályára.
- Alig várom, hogy végre láthassam őt focizás közben – ragyogtak fel Gemma szemei, ahogy gondolom, elképzelte maga előtt barátját. Én csak egy mosolyt eresztettem, és magamhoz húzva megpusziltam az arcát.
Nem sokkal később kezdődött a meccs, és lassacskán megjelentek a pályán a játékosok. Természetesen először Jake csapatának tagjait néztem meg magamnak. Igen, nem bántam volna, ha sikerül valamelyikkel megismerkednem.
Az első öt ember után úgy voltam, hogy ez egyre rosszabb felhozatal lesz, ám akkor megláttam egyet, aki a többitől jobban nézett ki az én szememben. Hm, elég jó példány, bár persze lenne mit kifogásolni rajta. De mégis volt benne valami, ami megfogott első látásra. Őt azért egy kicsit bánnám, ha hagynám elmenni, vagy ha nem ismerkednék meg vele. Azonban amilyen szerencsém van, kiderül róla, hogy nem meleg. Vagy legalábbis nem biszex.
- Az ott kicsoda? – kérdeztem Gemmától abban reménykedve, hogy ő többet tud barátja csapatáról, mint én, és egyenesen arra a srácra mutattam.
- Ő? Louis Tomlinson – ejtette ki a nevet, melyet igyekeztem megjegyezni. Azt hiszem, megvan, kit fogok 90 percen keresztül figyelni.

Louis
- Hol van a barátnőd? – kérdeztem Jake-et a néhány perces bemelegítő alatt a pályán.
- A VIP részlegben – kaptam meg a választ, majd megkerestem a lelátón ez említett helyet. Megláttam Gemmát, és mellette egy srácot is. Egy eszméletlenül tökéletes srácot. Ő lenne Gemma öccse? Gyorsan Niallre néztem, aki engem figyelt, szóval pontosan tudta, milyen kérdés zakatol a fejemben, így mosolyogva bólintott. Szinte tátott szájjal emeltem vissza Harry Stylesra a tekintetemet, nem tudtam betelni szépségével. Letaglózott olyan hirtelenséggel, mint még soha senki. És egyet kellett értenem Niallel: meg kell ismernem Harryt!
Nagy megerőltetés volt ugyan, de elnéztem Harryről, és a meccsre próbáltam koncentrálni. Nem, most nem szabad olyan dolgokkal foglalkoznom, amik a pályán kívül vannak. Most munka van, koncentrálnom kell!
Bár nehéz volt, mégis sikerült a focira figyelnem, és nem állandóan a VIP részleg felé leskelődöm. Ennek meg is lett az eredménye: a mi csapatunk nyerte a meccset 2:0-ra. Jake és én rúgtuk a két gólt, míg Niall adta mindkét gólpasszt. Így Jake tegnapi ötletéhez hűen a meccs után mindenki az esti bulihoz készülődött.
- Te hozod a barátnődet estére? – kérdezte tőlem Jake az öltözőben.
- Nem, nemrég szakítottunk, úgyhogy egyedül megyek.
- Ó, sajnálom – tette a vállamra a kezét együtt érzően. – Akkor ideje csajozni! Vagy pasizni, attól függ, melyikhez van kedved – nevette el magát korrigálása közben, ami engem is megmosolyogtatott. Mindig vicces volt, amikor Jake ezzel hülyült. – Ó, csak nem van már kiszemelted? – vigyorodott el, miután nem mondtam semmit előző megszólalására, csak a földet bámultam és próbáltam nem elpirulni.
- Hát… Harry Styles is jön? – kérdeztem ügyelve arra, hogy ne látszódjon rajtam már a neve kiejtésétől is, mennyire megfogott a srác.
- Igen, Gemma ragaszkodott hozzá – válaszolt normálisan, majd rájött: - Hé, csak nem Harryt nézted ki magadnak?! – vigyorgott még szélesebben, mint előbb, amire csak bólogatni tudtam. – Akkor sok sikert hozzá! – veregetett vállba, majd kiment az öltözőből, és összeszedte Gemmát és Harryt.
Én Niallel együtt mentem a szórakozóhelyre, aminek a címét a csapat minden tagja megkapta, és fél órán belül már mindenki itt volt, hogy ünnepeljünk.
- Akkor igyunk a 3 elképesztően jó játékosra, Jake-re és Louis-ra, amiért berúgták a két gólt, és Niallre, mert két csodás gólpasszt adott! – mondta el a köszöntőt Brian, majd jöhetett a nagy közös koccintás, és beleittunk a pezsgőbe.
Miközben elégedetten nyeltem le a kortyot, figyelemmel kísértem Harryt. Fekete farmerben és fekete pólóban volt, mely az egyik kedvenc párosításom most már. Rajta annyira jól állt, hogy hihetetlen. Bár mi nem tökéletes rajta? – kérdeztem magamban, ahogy tetőtől talpig végignéztem a göndörön. Annyira megfogott, hogy féltem, én nem lennék elég jó neki. De ezt csak akkor tudhatom meg, ha próbálkozom.
- Niall, szerinted lenne esélyem Harrynél? – érdeklődtem meg szőke barátomtól, ahogy leültem mellé az egyik fotelbe a szórakozó hely egyik nyugisabb részében.
- Persze! Ő a fiúkat szereti, te a fiúkat is, ráadásul mindenki el van tőled ájulva. Miért ne lenne nála esélyed? – kérdezett vissza csodálkozva. Ennyi elég is volt nekem ahhoz, hogy egy hálás mosoly után felkeljek a helyemről, és célba vegyem a göndört.
- Helló! Louis Tomlinson vagyok – ültem le Harry mellé a VIP részlegben a kanapéra.
- Szia! Harry Styles – nyújtott kezet, nekem a szívem pedig a torkomban dobogott érintésétől. Már itt éreztem, hogy nekem ennél több kell. – Nagyon jól játszottál, gratulálok! – folytatta mosolyogva.
- Köszönöm! Nem lenne kedved táncolni velem? – tértem szinte azonnal a lényegre. Nyeltem egy nagyot, míg a válaszára vártam. Régen voltam ilyen ideges.
- Persze, miért is ne? – egyezett végül bele könnyedén. Hatalmas megkönnyebbülés ment végig rajtam, majd a tánctér felé indultunk.
Csodálatos volt a göndörrel együtt mozogni, mintha tökéletesen tudta volna a testünk, mikor mit kell csinálnia ahhoz, hogy összhangban legyünk. Éppen azon gondolkoztam, hogy ez hogyan lehetséges, amikor Harry a fülemhez hajolt:
- Nem megyünk el innen? – kiabálta, mert a zenétől csak így lehetett kommunikálni. Gondolkoztam rajta pár másodpercet, majd el is döntöttem:
- De, induljunk! – egyeztem bele, és máris az utcán találtam magunkat.