Helló! :)
Mielőtt még mondanék pár szót a részről, mással kezdenék. Sosem szoktam késni azzal, hogy időben hozzam a részeket, csak akkor, ha a blogger köcsögösködik velem, és nem hajlandó elmenteni, illetve közzétenni azt. Ez történt múlthéten. És ugye azt írtam a rész előtti kis monológomban, hogy "képek". Nem véletlenül, mivel mindegyik cikkhez tartozik egy-egy kép is, nem csak az elsőhöz. Sajnos azokat már nem mentette el a blogger. Szóval megcsináltam rendesen a részt kedden, de nem tudtam kirakni, aztán szerdán gondolt egyet a blogger és kirakta, viszont nem a teljesen kész állapotot. Nagyon mérges voltam, és egész héten mindennap próbáltam kijavítani és frissíteni a részt, de nem engedte, és még ma sem sikerült. Amint végre hajlandó lesz megengedni a blogger, megcsinálom, és persze fogok szólni. Csak tisztázni akartam a dolgokat, mert rettentően felidegesített, hogy nem úgy osztottam meg veletek, ahogy azt elgondoltam.
Ugye múlthéten mondtam, hogy kaptam egy díjat, még nem raktam ki, mivel szenvedtem a bloggerrel, de kint lesz valamikor :')
Egy másik fontos dolog, hogy pár hete rákaptam az angol Larry történetek fordítására, és mivel eléggé megszerettem, kicsit hanyagoltam mostanában az írást. Nem akarom azt mondani, hogy szüneteltetem ezt a blogot, mert nem szeretném, de ha netalán csúszás lenne, nézzétek el. Persze ez még odébb van, mivel jelenleg a 35. résszel dolgozom (szenvedek). És tervezek csinálni a fordításoknak blogot, szóval majd megadom a linket is. De ez messze van, egyelőre csak terv.
Szeretném megköszönni a pipákat, kommentet és a sok-sok kattintást, alig hittem a szememnek a számokat látva, szóval köszönöm! Kérlek, véleményezzetek most is ♥
És a sok dumálás után (bocsánat, de muszáj volt elmondanom) most már kellemes olvasást kívánok! :)xx
27. rész
Harry
Sajnálatos módon a délelőtti boldogságunk és nyugalmunk nem tartott örökké, el kellett indulnunk otthonról, hogy próbáljunk a turnénkra. Természetesen megint vigyázunk kellett Louis-val nehogy bármi kiderüljön, így inkább próbáltunk messzebb elhelyezkedni egymástól. Ezzel csak az volt a baj, hogy akkor meg rohadtul hiányzott, tehát semmilyen jó megoldás nem létezett.
- És itt pedig jön majd arra a néhány számra a másik színpad. Ott csak a mikrofonállvány előtt álltok, nem kell csinálni semmit, csak ne felejtsétek el, mikor melyik színpad jön, oké? – magyarázta koreográfusunk, mellette Paul vadul bólogatott, ezzel kifejezve egyetértését.
- Ó, hát én biztosan el fogom felejteni – kotyogta közbe Louis nevetve, mire egyből mosoly kúszott ajkaimra angyali hangját meghallva.
- Még szerencse, hogy egy bandában vagy, és a többiek majd tudják – sóhajtott egyet Paul. Igen, elhiszem, hogy fárasztó Lou hülyesége, de valljuk be, másodpercek alatt feldobja a hangulatot. Többek között ezért is szeretem őt.
- Majd súgok neked – mosolyogtam Louis-ra, és próbáltam úgy nézni rá, mintha nem jelentené számomra a világot. Hát… voltak ezzel problémáim. Louis rám emelte tekintetét, azonnal szemkontaktusba kerültünk, és szinte éreztem a felém áramló melegségét, szeretetét és kedvességét.
- És mit is csinálunk a Kiss You alatt? – hasított elmémbe hirtelen Zayn kissé zavaros hangja, ami kirángatott a Louis-val való közös buborékunkból. Ekkor eszméltem fel, hogy talán kicsit jobban megnéztük egymást Lou-val, mint kellett volna. Remélem, nem volt feltűnő.
Hálával teli pillantásokat és mosolyt küldtem Zayn felé, aki egy biccentéssel tudomásul vette, majd már próbáltam ténylegesen a megbeszélésre, illetve a próbára figyelni. Ha munka van, akkor munka van.
Késő este értünk haza Louis-val a kettőnk közös lakásába. Szerettem este hazamenni a sötétben, mert így nehezebben ismernek fel, és nem kell annyira attól félnem, hogy esetleg valaki rájön, mi van kettőnk között.
- Valami baj van? – hallottam meg hirtelen Lou halkan csengő hangját, miközben azon fáradoztam, hogy kinyissam a házunk ajtaját.
- Nincs – feleltem ösztönösen, pedig tudtam, nem hiszi el szerelmem. Ismer már ennyire, hogy tudja, mikor van bajom és mikor nincs.
- Akkor vegyük úgy, hogy feltettem még vagy ezer ilyen kérdést, amire ugyanez volt a válaszod. Most már hallhatnám az igazit?
- Jó, oké – fújtam ki a levegőt, és a hajamba túrtam, miután magunkra zártam az ajtót. – Csak… rohadt nehéz lesz ez az egész titkolózás...
- Hé! Ugye nem azt akarod mondani, hogy szakítasz velem? – vágott a szavamba. Hangja és arca is kétségbeesett, ijedt volt.
- Mi? Nem, dehogy! – ráztam a fejem azonnal. – Csak majd, ha a turné is elkezdődik, sokkal jobban kell figyelnünk mindenre. Ma például hálásak lehetünk Zaynnek, amiért gyorsan terelte a témát a Kiss You-val – magyaráztam, és láttam Louis arcán, hogy pontosan tudja, miről beszélek.
- Oké. Menni fog – jelentette ki határozottan, majd felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni. – De kérlek, Hazz, ne gondolj erre. Csak arra, hogy meg tudjuk csinálni, jó? Együtt. Együtt mindent megoldunk, rendben? – kérte szinte már esdekelve, amin az én szívem akart megszakadni. Nem bírtam megszólalni, így ajkaimat az övéire nyomtam, nyelvem pedig pillanatok alatt Louis szájában kötött ki. Mikor nagy nehezen elszakadtam tőle, ölelésembe vontam, és úgy éreztem, az idők végéig tudnám tartani egyetlen szerelmemet.
Louis
Hétvégéig a napok elképesztő gyorsasággal teltek. Mondjuk ezer dolgom volt, szóval persze, hogy elrepült a hét, és már csak egy éjszaka választott el minket Harry szülinapjától. Mindent elterveztem, bár nem volt könnyű ennyire titokban tartani. Ebben már egész jók vagyunk Harryvel, de hogy még ő se tudjon róla, na, az nem volt egyszerű. Neki mindent elmondok. Azonban erről csak a srácok és én tudtam.
- És mi lesz a meglepetésem? – kérdezte szerelmem, miközben mögém állt, karjai pedig pillanatok alatt elfoglalták a derekamat. Száját a tarkómon éreztem meg, ahogy puszit nyomott a nyakamra. Éppen a tányérokat, poharakat és evőeszközöket töröltem el, mert a mai megállapodásunk szerint ő főz, én elpakolom az edényeket a mosogatógépből.
- Miféle meglepetés? – tettem a tudatlant, és elraktam az utolsó tányért is a helyére, majd egy rongyot kerestem, hogy megtöröljem kissé vizes kezeimet.
- Hát… öhm, nem is tudom… Mondjuk az, amit holnap kapok? – vigyorogta, amikor megfordultam, és gyönyörű szemeibe tudtam nézni.
- Az titok – jelentettem ki komolyan.
- De már csak pár óra – kezdett el könyörgő hangon beszélni, mire elégedetten mosolyogtam rá, és kicsusszantam teste és a mosogató közül.
- Fogd fel úgy, hogy már csak annyi választ el attól, hogy megtudd.
- Kapd be! – kiáltotta utánam, amikor elhagytam a konyhát otthagyva ezzel őt.
Halkan felnevettem szavain, főleg, ahogy eszembe jutott, hogy ez már megvolt mindkettőnknek. És micsoda éjszaka volt az! Ám kissé perverz gondolataimból vissza kellett térnem a jelenbe, amikor a vállammal nekimentem az ajtófélfának, majd a meglepődéstől majdnem hanyatt szálltam, ahogy az emeletre másztam fel a szobámba, lefekvéshez készülődve.
- Szerencséd, hogy elkaptalak volna – hallottam meg mögöttem Harry mély és egyben mosolygós hangját, miközben kezei a derekamra és hasamra fonódtak.
- Akkor nyugodtan estem volna el – döntöttem hátra fejemet, hogy mellkasának érjek. Szörnyű, milyen magas. Pedig én vagyok az idősebb. Ez nem fair!
Nem sokkal később már az ágyamban fekve kapcsolgattam a tévét megfelelő csatornát keresve, ahol valami nézhető műsor megy, de nem jártam sikerrel eddig. Közben Harry levetkőzött alsónadrágra, így benne gyönyörködtem.
- Tetszett a műsor? – kérdezte vigyorogva, ahogy befeküdt mellém a paplan alá.
- Még szép! – vágtam rá szinte egyből. – Minden tetszik, amit te csinálsz – mosolyogtam rá, kezeimet a hajába vezetve. Hallottam Harry nagy levegővételét, mikor a tincseivel játszadoztam, és úgy döntött, hogy a mellkasomon fog elhelyezkedni.
- Azon gondolkoztam ma, hogy… – kezdte szerelmem kicsit bátortalanul pár perces csend után – mi akkor most melegek vagyunk?
Kérdése megállította bennem a levegőt egy rövidke pillanatra. Mindenre számítottam, de erre nem. Harry nagyon ért a megfejthetetlen kérdések feltételéhez. Pár percig gondolkoztam, majd kiböktem véleményemet:
- Fogalmam sincs – nyögtem, és folytattam is tovább egy kisebb késéssel: – Azt viszont tudom, hogy téged szeretlek a legjobban ezen a világon, Hazz. Se más lányt, se más fiút, se senki mást nem tudok elképzelni mellettem, csak téged. Egyáltalán nem tudom, mi ez köztünk, de komolyan nem tudok mással együtt lenni, csakis kizárólag veled – feleltem komolyan, majd mikor Harry felült, egyenes a szemébe nézve mondtam végig.
- Lou… – szólalt meg nehezen rövid csend után, gondolom, amíg összeszedte a gondolatait. – Annyira szeretlek, nincsenek rá szavak! És én sem tudom, miért szeretlek téged, más fiúkat meg nem, de nem érdekel. Tudom, hogy veled vagyok és veled leszek boldog életem hátralévő részében, szóval teljesen mindegy. Nekem nem egy lány, nem egy fiú a tökéletes, hanem te. Csakis te – fejezte be elhalkulva a végére, míg nekem a szívem ki akart ugrani a helyéről. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog, mint Harryvel, és nem volt kérdés, hogy mondókája után egy csókban forrjunk össze. Lassan eldöntöttem őt az ágyon, ajkaim bekebelezték az övéit, nyelvem pedig táncra hívta Harryét.
Sajnálatos módon a délelőtti boldogságunk és nyugalmunk nem tartott örökké, el kellett indulnunk otthonról, hogy próbáljunk a turnénkra. Természetesen megint vigyázunk kellett Louis-val nehogy bármi kiderüljön, így inkább próbáltunk messzebb elhelyezkedni egymástól. Ezzel csak az volt a baj, hogy akkor meg rohadtul hiányzott, tehát semmilyen jó megoldás nem létezett.
- És itt pedig jön majd arra a néhány számra a másik színpad. Ott csak a mikrofonállvány előtt álltok, nem kell csinálni semmit, csak ne felejtsétek el, mikor melyik színpad jön, oké? – magyarázta koreográfusunk, mellette Paul vadul bólogatott, ezzel kifejezve egyetértését.
- Ó, hát én biztosan el fogom felejteni – kotyogta közbe Louis nevetve, mire egyből mosoly kúszott ajkaimra angyali hangját meghallva.
- Még szerencse, hogy egy bandában vagy, és a többiek majd tudják – sóhajtott egyet Paul. Igen, elhiszem, hogy fárasztó Lou hülyesége, de valljuk be, másodpercek alatt feldobja a hangulatot. Többek között ezért is szeretem őt.
- Majd súgok neked – mosolyogtam Louis-ra, és próbáltam úgy nézni rá, mintha nem jelentené számomra a világot. Hát… voltak ezzel problémáim. Louis rám emelte tekintetét, azonnal szemkontaktusba kerültünk, és szinte éreztem a felém áramló melegségét, szeretetét és kedvességét.
- És mit is csinálunk a Kiss You alatt? – hasított elmémbe hirtelen Zayn kissé zavaros hangja, ami kirángatott a Louis-val való közös buborékunkból. Ekkor eszméltem fel, hogy talán kicsit jobban megnéztük egymást Lou-val, mint kellett volna. Remélem, nem volt feltűnő.
Hálával teli pillantásokat és mosolyt küldtem Zayn felé, aki egy biccentéssel tudomásul vette, majd már próbáltam ténylegesen a megbeszélésre, illetve a próbára figyelni. Ha munka van, akkor munka van.
Késő este értünk haza Louis-val a kettőnk közös lakásába. Szerettem este hazamenni a sötétben, mert így nehezebben ismernek fel, és nem kell annyira attól félnem, hogy esetleg valaki rájön, mi van kettőnk között.
- Valami baj van? – hallottam meg hirtelen Lou halkan csengő hangját, miközben azon fáradoztam, hogy kinyissam a házunk ajtaját.
- Nincs – feleltem ösztönösen, pedig tudtam, nem hiszi el szerelmem. Ismer már ennyire, hogy tudja, mikor van bajom és mikor nincs.
- Akkor vegyük úgy, hogy feltettem még vagy ezer ilyen kérdést, amire ugyanez volt a válaszod. Most már hallhatnám az igazit?
- Jó, oké – fújtam ki a levegőt, és a hajamba túrtam, miután magunkra zártam az ajtót. – Csak… rohadt nehéz lesz ez az egész titkolózás...
- Hé! Ugye nem azt akarod mondani, hogy szakítasz velem? – vágott a szavamba. Hangja és arca is kétségbeesett, ijedt volt.
- Mi? Nem, dehogy! – ráztam a fejem azonnal. – Csak majd, ha a turné is elkezdődik, sokkal jobban kell figyelnünk mindenre. Ma például hálásak lehetünk Zaynnek, amiért gyorsan terelte a témát a Kiss You-val – magyaráztam, és láttam Louis arcán, hogy pontosan tudja, miről beszélek.
- Oké. Menni fog – jelentette ki határozottan, majd felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni. – De kérlek, Hazz, ne gondolj erre. Csak arra, hogy meg tudjuk csinálni, jó? Együtt. Együtt mindent megoldunk, rendben? – kérte szinte már esdekelve, amin az én szívem akart megszakadni. Nem bírtam megszólalni, így ajkaimat az övéire nyomtam, nyelvem pedig pillanatok alatt Louis szájában kötött ki. Mikor nagy nehezen elszakadtam tőle, ölelésembe vontam, és úgy éreztem, az idők végéig tudnám tartani egyetlen szerelmemet.
Louis
Hétvégéig a napok elképesztő gyorsasággal teltek. Mondjuk ezer dolgom volt, szóval persze, hogy elrepült a hét, és már csak egy éjszaka választott el minket Harry szülinapjától. Mindent elterveztem, bár nem volt könnyű ennyire titokban tartani. Ebben már egész jók vagyunk Harryvel, de hogy még ő se tudjon róla, na, az nem volt egyszerű. Neki mindent elmondok. Azonban erről csak a srácok és én tudtam.
- És mi lesz a meglepetésem? – kérdezte szerelmem, miközben mögém állt, karjai pedig pillanatok alatt elfoglalták a derekamat. Száját a tarkómon éreztem meg, ahogy puszit nyomott a nyakamra. Éppen a tányérokat, poharakat és evőeszközöket töröltem el, mert a mai megállapodásunk szerint ő főz, én elpakolom az edényeket a mosogatógépből.
- Miféle meglepetés? – tettem a tudatlant, és elraktam az utolsó tányért is a helyére, majd egy rongyot kerestem, hogy megtöröljem kissé vizes kezeimet.
- Hát… öhm, nem is tudom… Mondjuk az, amit holnap kapok? – vigyorogta, amikor megfordultam, és gyönyörű szemeibe tudtam nézni.
- Az titok – jelentettem ki komolyan.
- De már csak pár óra – kezdett el könyörgő hangon beszélni, mire elégedetten mosolyogtam rá, és kicsusszantam teste és a mosogató közül.
- Fogd fel úgy, hogy már csak annyi választ el attól, hogy megtudd.
- Kapd be! – kiáltotta utánam, amikor elhagytam a konyhát otthagyva ezzel őt.
Halkan felnevettem szavain, főleg, ahogy eszembe jutott, hogy ez már megvolt mindkettőnknek. És micsoda éjszaka volt az! Ám kissé perverz gondolataimból vissza kellett térnem a jelenbe, amikor a vállammal nekimentem az ajtófélfának, majd a meglepődéstől majdnem hanyatt szálltam, ahogy az emeletre másztam fel a szobámba, lefekvéshez készülődve.
- Szerencséd, hogy elkaptalak volna – hallottam meg mögöttem Harry mély és egyben mosolygós hangját, miközben kezei a derekamra és hasamra fonódtak.
- Akkor nyugodtan estem volna el – döntöttem hátra fejemet, hogy mellkasának érjek. Szörnyű, milyen magas. Pedig én vagyok az idősebb. Ez nem fair!
Nem sokkal később már az ágyamban fekve kapcsolgattam a tévét megfelelő csatornát keresve, ahol valami nézhető műsor megy, de nem jártam sikerrel eddig. Közben Harry levetkőzött alsónadrágra, így benne gyönyörködtem.
- Tetszett a műsor? – kérdezte vigyorogva, ahogy befeküdt mellém a paplan alá.
- Még szép! – vágtam rá szinte egyből. – Minden tetszik, amit te csinálsz – mosolyogtam rá, kezeimet a hajába vezetve. Hallottam Harry nagy levegővételét, mikor a tincseivel játszadoztam, és úgy döntött, hogy a mellkasomon fog elhelyezkedni.
- Azon gondolkoztam ma, hogy… – kezdte szerelmem kicsit bátortalanul pár perces csend után – mi akkor most melegek vagyunk?
Kérdése megállította bennem a levegőt egy rövidke pillanatra. Mindenre számítottam, de erre nem. Harry nagyon ért a megfejthetetlen kérdések feltételéhez. Pár percig gondolkoztam, majd kiböktem véleményemet:
- Fogalmam sincs – nyögtem, és folytattam is tovább egy kisebb késéssel: – Azt viszont tudom, hogy téged szeretlek a legjobban ezen a világon, Hazz. Se más lányt, se más fiút, se senki mást nem tudok elképzelni mellettem, csak téged. Egyáltalán nem tudom, mi ez köztünk, de komolyan nem tudok mással együtt lenni, csakis kizárólag veled – feleltem komolyan, majd mikor Harry felült, egyenes a szemébe nézve mondtam végig.
- Lou… – szólalt meg nehezen rövid csend után, gondolom, amíg összeszedte a gondolatait. – Annyira szeretlek, nincsenek rá szavak! És én sem tudom, miért szeretlek téged, más fiúkat meg nem, de nem érdekel. Tudom, hogy veled vagyok és veled leszek boldog életem hátralévő részében, szóval teljesen mindegy. Nekem nem egy lány, nem egy fiú a tökéletes, hanem te. Csakis te – fejezte be elhalkulva a végére, míg nekem a szívem ki akart ugrani a helyéről. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog, mint Harryvel, és nem volt kérdés, hogy mondókája után egy csókban forrjunk össze. Lassan eldöntöttem őt az ágyon, ajkaim bekebelezték az övéit, nyelvem pedig táncra hívta Harryét.
