2014. március 25., kedd

35. rész

Sziasztok! :)
Annyi mindent akarok mondani, fogalmam sincs, hol kezdjem. Érdekes, hogy pont ma rakom ki ezt a részt, amikor a drága Modest törölte az always in my heart tweetet. Olvassátok el, és megtudjátok, miért! Szóval. Annyira mérges vagyok ezért, hogy nem tudom elmondani. Eddig is sok marhaságot csinált a Modest, de ez már túlmegy minden határon. Igen, biztosan Louis felkelt hajnalok hajnalán, hogy kitöröljön egy olyan tweetet, amit több mint 2 éve írt Harrynek, hát hogyne. Édes istenem, mit gondolnak ezek? Hogy hülyék vagyunk? Aki eddig is hitt Larryben, annak nyomós oka volt rá, és nem fog megváltozni a véleménye csak azért, mert ki lett törölve ez a tweet. Nyilvánvaló, hogy nem Louis volt, ezt már csak az nem vallja be, aki nem akarja elfogadni. Hihetetlen, amit ez a menedzsment leművel, és annyira szánalmas a próbálkozásuk, hogy nem igaz. Annyira próbálják elrejteni az igazságot, hogy közben pont ezzel bizonyítják be, de semmi probléma. Na, csak szerettem volna kifejteni erről a véleményemet, bocsánat, hogy ez miatt megint sokat beszéltem. Egyébként ti is elmondhatjátok a tiéteket, kíváncsi vagyok :)
Köszönöm szépen a pipákat, a kommenteket, írjatok bátran! ♥ A díjakra pedig még mindig nem volt annyi időm, hogy kirakjam, sajnálom. Meg fogom csinálni, a kérdés csak az, hogy mikor :'D
Most már azt hiszem, mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)xx






35. rész

Harry
A hangpróba után gyorsan elszaladt az idő, szinte észre sem vettem, és máris a koncert kezdése előtt álltunk. Most talán egy kicsit idegesebb voltam a szokásosnál, hiszen nem tudtam kiverni a fejemből Louis szavait, miszerint egész végig azon fog gondolkozni, hogy mit fog majd velem művelni este. Egy ilyen ígéret után erősen kellett koncentrálnom.
- Rendben, fiúk, minden kész. Ügyesen, ahogy szoktátok! – hangzottak el Paul utolsó szavai hozzánk, mielőtt megjelentünk volna a színpadon, több ezer rajongó előtt, akik hatalmas sikításban törtek ki, ahogy megláttak minket. Innentől már semmi probléma nem volt, minden úgy ment, mint eddig.
Miután Zayn beszélt a közönséghez, a Little Things következett, ami mindig ugyanazt váltja ki belőlem: még jobban előtörnek a Louis iránti érzéseim. Ezért is szoktam rá mostanában, hogy megváltoztatom a dalszöveget, de persze azért nem olyan érthetően ejtem ki a nevét, vagy bármilyen más utalást.
- And I’m in love with you – néztem egyenesen egy pillanatra Louis-ra, aki pontosan engem figyelt, mire mindketten elmosolyodtunk – and all his little things – fejeztem be a szólómat. Lou hitetlenkedve megcsóválta a fejét, én pedig próbáltam nem elolvadni tőle. Elképesztő, hogy mennyire aranyos tud lenni.
Ezek után kicsit nehéz volt úgy végigénekelni a dalt, hogy nem folyamatosan Louis-t nézem, de valahogy sikerült. Kissé feltűnő lett volna, és muszáj visszafogni magunkat.
A koncert után szinte azonnal visszamentünk a hotelbe, mindannyian elég fáradtak voltunk már. Imádok turnézni, de ez a sok utazás és program ki tud készíteni. Nagyot sóhajtottam, mikor Louis hozzám lépett, és minden szó nélkül átölelte a derekamat, fejét pedig a mellkasomon pihentette.
- Mi az? – kérdeztem kicsit meglepődve, mivel nem tudtam az okot, de természetesen visszaöleltem.
- Semmi. Csak szeretlek – motyogta halkan, amire a szívem elkezdett egyre gyorsabban verni. Hallhatta ő is. Mindig ez történik, mikor kimondja ezt a szót.
- Én is… nagyon – suttogtam ráhajtva az arcom a hajára, kezeim a hátát simogatták. – Szerinted értette valaki a megváltoztatott dalszövegeket? – kérdeztem még mindig ölelve őt. Képtelen voltam még elengedni.
- Nem tudom. Úgyis azt hall meg mindenki, amit akar.
- És… nagy baj lenne… ha kiderülne… minden? – tettem fel félve a kérdést. Tudom, hogy titokban kell maradnunk a saját és a banda érdekében is, de ez a jó néhány hét a turné alatt kikészít. Kezdek belefáradni abba, hogy csak lopott pillanataink lehetnek, és csak akkor tölthetünk együtt órákat, ha alszunk. És még akkor sem mindig, mert a turnébuszban nem csinálhatunk akármit. Meg persze azt sem felejthetem el, hogy Louis sem szeretné még elmondani, de muszáj volt megkérdeznem.
- Hát… a bandát tekintve mindenképp – válaszolt pár perces csend után. Kissé elhúzódott tőlem, és már kezdtem félni, hogy itt hagy, amikor kezei megállapodtak a csípőmön. – Minket tekintve viszont nem tudom.
- Miért nem akarod elmondani Eleanornak? – igazából nem akartam ezt megkérdezni, de kicsúszott a számon. Ha most megint összeveszünk miattam, nem tudom, mit csinálok.
- Tudod jól, hogy attól függetlenül, hogy te vagy életem szerelme, még ő is számít nekem. Nem annyira, mint te, mert te vagy a legfontosabb az életemben, de két évig voltam vele úgy, hogy tényleg szerettem. Vagy lehet, nem annyit, de egy jó ideig azt hittem, hogy ő az igazi. Ezt pedig nem tudom csak olyan könnyen eldobni, mert tudom, hogy ki fog akadni, ha elmondom neki – fejezte be Lou kissé hangosabban, mint ahogy elkezdte, de ezt nem róttam fel neki, hiszen megint miattam tartunk itt. De ha már elkezdtük, akkor elmondom a véleményemet, ha összeveszünk, ha nem.

Louis
- És akkor nem fog kiakadni, ha megtudja, hogy mennyi ideig voltunk együtt a háta mögött? – tette fel azt a kérdést Harry picit ingerülten, amire eddig még nem is gondoltam. Szólni akartam valamit, de végül becsuktam a számat. – Én megértem, hogy fontos neked, tényleg, de szerintem már így is túl sokat vártunk. Nem azt mondom, hogy az egész világ tudja meg, mert az sok lenne, de Eleanornak joga van tudni, hiszen végül is a te barátnőd – fejtette ki már nyugodtabb hangnemben véleményét.
- Igazad van – szólaltam meg egy rövidke csend után, miután átgondoltam szavait. – Csak nagyon nehéz lesz, és nem akarom, hogy miattam szomorú legyen – sóhajtottam kelletlenül, de aztán gyorsan korrigáltam magam, nehogy Harry félreértse: – Mármint, te vagy nekem minden, de…
- Lou, tudom, értem – mosolygott Harry édesen, ahogy félbeszakította magyarázkodásom. – Semmi gond.
- Oké – bólintottam megkönnyebbülten, hogy nem értette félre. – Holnap után úgyis csatlakozik hozzánk, majd akkor elmondom neki.
- Imádlak – ölelt át szélesen mosolyogva, fejét pedig belefúrta a nyakamba. – És mi legyen a Modest-tel?
- Ha Eleanornak elmondjuk, akkor nekik is el kell. Hátha találunk majd valami megoldást. Vagy nem tudom – sóhajtottam teljesen tanácstalanul. Hirtelen rám tört a mai nap fáradsága, és csak az alvásra tudtam gondolni.
- Nem, ez így logikus – bólintott rá szerelemem, én pedig mellkasára hajtottam a fejemet, és lehunytam a szemem. – Álmos vagy? – nem láttam, de tudtam, hogy szemöldök ráncolva nézett le rám.
- Aha – motyogtam le-leragadó szemmel konkrétan a pólójába. Pár másodperccel később viszont szinte kipattantak, mert Harry felvett a karjaiba, és megindult velem az ágy felé. – Mit művelsz? – nevetve és majdnem sikítva kérdeztem, miközben gyorsan nyaka köré fontam a kezeim.
- A szerelmem álmos és fáradt, szóval lefektetem őt aludni – válaszolt viszonylag normális hangon, bár a szája sarkában azért láttam a mosolyt.
- De én úgy emlékszem, mintha megbeszéltünk volna valamit a koncert előtt, hogy majd este folytatjuk, nem? – emelgettem szemöldökömet, mire Harry az ágy előtt megállt, rám nézett komoly arccal, majd fél másodperccel később ajka máris az enyémen volt, karjaival szorosabban tartott.
- Most már nekem is rémlik valami – nyögte a számba, miközben letett az ágyra, és rám mászott. Ám téved, ha azt hiszi, ő irányít.
- A célom, hogy a nevemet sikítsd ma éjszaka, szóval én leszek felül – jelentettem ki, és nem hagytam időt Harrynek ellenkezésre. Számat az övének nyomtam, nyelvem másodpercekkel később már az övével játszott, és kezeim hol a pólóját, hol a nadrágját akarták lehúzni róla, míg fordítottam pozíciónkon.

Másnap elég sokáig aludhattunk, szerencsére a koncert nem este lesz, hanem csak késő délután, így el tudunk indulni időben a következő helyszínre. Ki is használtuk Harryvel, hogy miénk a délelőtt, ki sem mozdultunk a szobánkból.
- Mikor ér már ide a szobaszerviz? Ezer éve megrendeltük a reggelit – türelmetlenkedtem, ahogy egyik oldalamról a másikra fordultam az ágyban, hogy szemben legyek szerelmemmel. Ő mosolyogva nézett rám.
- Az csak öt perce volt – emlékeztetett, majd hozzám hajolt, és lágyan megcsókolt. Szemeim lecsukódtak, kezeim automatikusan túrtak bele a hajába. – Szerinted a többiek hallottak valamit a tegnap éjszakából? – kérdezte nevetve, mikor kicsit elhúzódott tőlem.
- Remélem, eléggé hangosak voltunk – vigyorogtam visszaemlékezés közben. Nos, igen, talán a szokásosnál kicsit nagyobb zajt csaptunk. – De nemsokára nem kell majd mindenféle magyarázatot kitalálni, ha Paul vagy a Modest is hallotta – jegyeztem meg, amire Harry csak bólintott, és újra megcsókolt.

2014. március 18., kedd

34. rész

Sziasztok! :)
Hoztam is az új részt, amilyen gyorsan csak tudtam. Hát, nem is tudom, mit mondhatnék erről... szerintem leginkább a cuki kategóriába sorolnám. De olvassátok el, és döntsetek ti! :D
A 'Larry pics' oldalra felraktam egy új képet, ami mindent elmond. Én azt a címet adnám neki, hogy Yeah. Csekkoljátok, és kiderül, miért! A kapott díjak közül most csak egyet sikerült kiraknom, kissé el voltam foglalva hétvégén, így többet nem tudtam megcsinálni, de rajta vagyok!
A kommentekért és pipákért nagyon hálás vagyok, imádom, amikor jeleztek valahogy ♥ Remélem, ez most sem marad el, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :D
És azt hiszem, el is mondtam mindent, ritka alkalom, amikor nem dumálok sokat, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx






34. rész

Harry
Azzal, hogy elkezdődött a Take Me Home turné, nem kicsit pörgött fel az életünk. Majdnem mindennap koncert, ha nem, akkor kettő között egy-két nap szünet, és máris jön a következő. Közben persze nagyban forgattuk a filmünket, melyben természetesen egy szót sem ejthettünk arról Louis-val, hogy együtt vagyunk. Hiába, hogy rólunk szól, ez még nem derülhet ki. Szóval az elmúlt hetek is úgy teltek el, hogy titkolóztunk mindenki előtt, és próbáltuk visszafogni magunkat. A fiúk előtt persze nem kellett, de nem sokszor fordult elő, hogy csak öten vagy ketten lettünk volna. Nekünk már csak az éjszakák maradtak.
- Oké, gyerünk, srácok, gyerünk! – jelent meg Paul a turnébusz azon részében, ahol Niall, Zayn és én tartózkodtunk. – Megérkeztünk. Hol van Louis és Liam? – ráncolta össze szemöldökét, mikor észrevette, hogy ketten nincsenek itt.
- Valamit csinálnak a mosdóban – feleltem én, mivel Niall el volt foglalva a twitterrel, Zayn meg szerintem Perrie-vel SMS-ezett.
- Remélem, semmi hülyeséget, de biztosan nincs igazam – sóhajtotta fáradtan. – Mindegy, szedjétek össze őket, most hotelben töltünk két éjszakát, és csak aztán megyünk tovább – hadarta, és el is tűnt a szemem elől. Mivel senki nem volt hajlandó megmozdulni, magamra vállaltam a feladatot, és elsétáltam a mosdó ajtajához, ahonnan Louis és Liam hangja szűrődött ki. Fogalmam sincs, mit csináltak, úgyhogy benyitottam.
- Zavarok? – kérdeztem, mert mikor megpillantottam őket, eléggé olyan fejet vágtak, mintha most kaptam volna őket rajta valamin. Vagy csak képzelődöm.
- Nem, dehogy. Miért jöttél? – terelte a témát Louis legyintve. Hát, jó.
- Megérkeztünk, és kiszállunk, mert most két éjszakát hotelben töltünk – mondtam el az infókat, mire Liam rávágta, hogy rendben, akkor ő inkább lelép. Ott maradtunk ketten Louis-val.
- Mi a baj? – nyújtotta felém kezét, amit elfogadtam, majd becsukta mögöttem az ajtót. – Nem mondod el? – kérlelt tovább valami iszonyat édes hangon.
- Mit csináltatok Liammel? – böktem ki gyorsan, mert ez izgatott.
- Mi? – nézett rám egy „ezt most nem mondod komolyan?” fejjel, de én csak csendben vártam, hogy válaszoljon, így végül sóhajtva folytatta: – Csak egy videót néztünk, amit twitteren látott meg, és szörnyen vicces volt. Ennyi.
- Oké… – folytattam volna tovább, ha nem szól közbe Lou:
- Ne legyél féltékeny, mert nincs rá okod, rendben? – érintette homlokát az enyémhez, kezei felkúsztak mellkasomon keresztül egyenesen az arcomig, amit hüvelykujjaival elkezdett lágyan simogatni. – Téged szeretlek, és csakis téged – suttogta, szavai pedig a lelkemet simogatták. Kellett ez nekem nagyon. Az utóbbi időben sajnos közelebbi kapcsolatba kerültem a féltékenységgel. Na, nem mintha Louis nem. Mindketten iszonyatosan féltékenyek tudunk lenni, ez kiderült. Ráadásul a minden esetben teljesen alaptalanul. Csak úgy, mint most.
- Jó, bocs, tudom. Kezdek egyre jobban bekattanni – sóhajtottam, majd megráztam a fejem, hátha így rendeződnek benne a dolgok.
- Nem csak te, ne aggódj – nyugtatott meg, és a derekamnál fogva magához húzott. Karjaimmal egyből szorosan átöleltem, szükségem volt rá, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám. Arcomat belefúrtam a nyakába, illatát mélyen magamba szívtam, kiélveztem a vele töltött néhány percet.
- Harry és Louis hol van? Hihetetlen, hogy mindig eltűnik valamelyikőtök! – hallatszódott be a mosdóba Paul hangja. Ja, igen. Ki kéne szállni a turnébuszból, mert megérkeztünk. El is felejtettem.
- Menjünk – suttogtam Louis-nak, aki némán bólintott. Nyomtam még egy puszit a szájára, aztán kiléptünk a mosdóból, hogy csatlakozzunk a többiekhez, és elfoglaljuk a hotelben a szobáinkat.

Louis
Egy újabb féltékenységi jelenet után – lassan már megszokott lesz – elosztottuk a szobákat. Harry természetesen velem alszik, a többiek pedig kaptak egy hármasat, ahol mindenki kényelmesen elfér. És persze mi is Harryvel a sajátunkban.
- Koncert után, este? – vonta fel szemöldökét Harry, miközben ledobta bőröndjét az ágyra. Lassan hozzám sétált, kezeivel rátapad a csípőmre.
- Milyen programra gondoltál? – néztem fel rá vigyorogva, bár volt egy sejtésem, hogy mit talált ki.
- Hát, nem is tudom… – játszotta az agyát mosolyogva. Közben ágyékát nekinyomta az enyémnek, elkezdte hozzám dörzsölni magát, amitől azonnal végem volt. Lesz egyszer olyan, amikor nem készít ki teljesen? – Azt hiszem, el tudnánk foglalni magunkat az ágyban.
- Lehet róla szó – bólintottam rá, aztán máris lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni. Kezeim birtokba vették a haját és a hátát, Harry pedig már sokadjára fogdosta le a hátsómat, ami mint mindig, most is nyögést váltott ki belőlem. Nem, soha nem fogok erre ráunni. Tudom.
Már éppen indulni készültünk az ágyhoz, amikor nyitódott az ajtó, amin Zayn dugta be a fejét. Kissé zavarban volt.
- Bocs, nem szívesen zavarok, de Paul szólt, hogy negyed óra múlva a recepciónál találkozunk, és mennünk kell a stadionba, hogy gyorsan lepróbáljuk a koncertet, meg hangpróba, ilyenek.
- Oké, ott leszünk – bólintott rá Harry, aztán Zayn már csukta is be az ajtót. – Tuti elkésünk – mondta szerelmem már csak nekem, ahogy visszavezette rám tekintetét, és rácuppant a nyakamra.
- Főleg, ha nem hagyjuk ezt abba – jegyeztem meg. Közben próbáltam visszafogni a nyögéseimet, illetve azt, hogy a farkam eléggé érthető és nyilvános módon mutassa ki, mennyire élvezi ezt az egészet. Ám nem, nem sikerült kontrollálnom magam, akármennyire is szerettem volna. Vagy… talán nem is szerettem volna annyira, mert akkor ellent tudtam volna mondani. Mindegy.
- Nem mi lennénk, ha nem késnénk – válaszolt Harry sóhajtva, mikor eldöntöttem az ágyon, rámásztam, és elhelyezkedtem a csípőjén.
- Jó, akkor legyünk hűek önmagunkhoz – vigyorogtam le rá, kiélveztem, hogy most kivételesen én vagyok a magasabb. Legalábbis én vagyok a magasabb pozícióban. Lehajoltam ajkaihoz, nyelve szinte azonnal átcsusszant az én számba, míg szerelmem kezei a pólóm alját keresték.
- Egyetértek – nyögte, aztán hirtelen eltolt magától, elengedte a pólómat, pedig már le akarta húzni rólam. – Nincs bezárva az ajtó. Így nem biztonságos.
Kissé bosszúsan lemásztam az ágyról és Harry testéről, hogy elfordítsam a zárat, amikor pont meghallottam Paul hangját a folyosóról, miszerint „ne késsünk, mert bajok lesznek”. Aha, hát ez nem fog sikerülni.
- Jó, folytassuk innen a koncert után – ajánlotta fel Harry egy lemondó sóhajjal. Gondolom, ő is hallotta Paul szavait, ami eloszlatta a varázst. Bólintva beleegyeztem, és próbáltam lenyugtatni magam, hiszen képtelenség, hogy dudorodó nadrággal sétáljak ki innen. – Bár így akkor elég nehezen tudok majd az éneklésre figyelni.
- Ne gondold, hogy nekem könnyebb lesz – pillantottam rá, miközben megigazítottam a hajamat. Kicsit összetúrta Harry a nagy hevességben. – Egész végig azon fogok gondolkozni, hogy mit művelek majd veled este – fordultam meg, rákacsintottam, és hozzáhajoltam egy csókra.
- Már alig várom – vigyorgott izgatottan, mint egy kisgyerek.
Mire elkészültünk és leértünk a recepcióhoz, természetesen már mindenki ott volt, csak minket vártak. Szóval késtünk egy kicsit.
- Miért van az, Louis és Harry, hogy ti, ketten soha nem tudtok időben odaérni sehova? – fogadott minket Paul, amire inkább csak felröhögtünk, és elindultunk. Amúgy Zayn is mindig késik, de mindegy.

2014. március 11., kedd

33. rész

Sziasztok! :)
Ha kedd, akkor új rész, ami itt is van. Mint említettem múlthéten, innentől kezdve felpörögnek az események. Kis cuki, édes részek természetesen továbbra is lesznek, de ugye nem maradhatnak el a nehézségek sem, de majd megtudjátok... :D
Nagyon rég volt már, hogy valamelyik oldalt frissítettem, de nem igazán volt időm ilyenekkel foglalkozni (örültem, ha tudtam írni egy kicsit), viszont a napokban végre felraktam két új képet! Az egyik, amelyiken akkor vannak rajta a srácok, amikor egy csapat lettek, alatta pedig, amit Louis mondott. A másiknak meg én azt a címet adnám (így is mentettem el a gépemre), hogy this is love. Természetesen a 'Larry pics' oldalon vannak, biztosan meg fogjátok találni.
És még egy mondanivalóm van. Az elmúlt hetekben kaptam egy csomó díjat, ebből kettőt már kiraktam, de még mindig van vagy három :'D Nagyon köszönöm mindet, igyekszem a maradékot is kitenni, de nem nagyon van mostanában időm, meg annyi díjam van már, hogy nehéz mindig kitalálnom 11 dolgot :D
Az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat nem is tudom megköszönni, imádom, amikor többen is véleményeztek! ♥ Remélem, ez most sem fog elmaradni :)
Azt hiszem, mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)






33. rész

Harry
Fogalmam sincs, hogyan, de túléltem egy éjszakát Louis nélkül, úgy, hogy tudtam, kivel van. Aztán végre láthattam is őt, nem kellett csak SMS-ben kommunikálnunk, amit imádtam, de ugye személyesen a legjobb. A turné előtti utolsó napunkat mindannyian együtt töltöttük a srácokkal, és többnyire filmeztünk, videó játékoztunk, vagy valamit a házban műveltünk. Ja, és persze twittereztünk, végre volt több időnk. Na, meg nagyban beszélgettünk a turnéról. Igaz, nem ez az első, de azért izgulok. Az előzőn még nem voltam kapcsolatban a legjobb barátommal, aki nem mellesleg a bandatársam, és senki nem tudhat erről az egészről. Szóval igen, nem lesz egyszerű.
 A közös nap gyorsan eltelt, és úgy éreztem, felkészületlen vagyok, amikor a turné napjának reggelén felébredtem. Louis édesen szuszogott alattam. Merthogy megint sikerült rámásznom álmomban.
- Jó reggelt, babycakes! – mosolygott rám váratlanul szerelmem, miután elterültem mellette az ágyon. Meglepődve néztem rá.
- Neked is, Lou! – viszonoztam köszöntését, majd odahajoltam hozzá egy csókra. – Készen állsz a mai napra?
- Fogjuk rá – bólintott, de tudtam, hogy ő sem érzi magát száz százalékosan biztosan. Inkább ráhagytam, felesleges most erről beszélnünk, úgysem jutnánk semmire, majd a délutáni koncerten kiderül.
Simán elheverésztünk volna még ketten, ha Liam nem kiabál be a szobába, hogy menjünk reggelizni, mert nemsokára jön Paul, és megyünk a stadionba, hogy próbáljunk, meg ilyenek. Muszáj volt összeszednünk magunkat.
- Hát, akkor hajrá! – vett nagy levegőt Zayn, majd a közös kajálás után kimentünk az ajtón. Előtte persze Louis-val mindent egyeztettünk, messzebb leszünk egymástól, mintsem közel. Ebbe nyilván bele fogunk halni, de inkább ez, mert ha egymás mellett lennénk, biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk normálisan viselkedni.
- Minden oké lesz veletek? – nézett Louis-ra és rám Niall. Tudtam, miért kérdezi. Ez most nem egy koncert lesz a sok közül, nem egy mindennapos interjú, nem egy megszokott fotózás. Ez turné lesz, ami 8 hónapon át tartani fog. Most nem pár óráig kell úgy csinálnunk, mintha csak barátok lennénk, hanem sokkal, sokkal hosszabb ideig.
- Majd kiderül – mondtam sóhajtva, Louis pedig megszorította a kezemet. Hálásan pillantottam felé, aztán máris beszálltunk a kisbuszba, amiben már Paul várt ránk, és indultunk is a stadionba.
Kissé megkönnyebbülve szaladtunk le a második turnénk első koncertje után a színpad lépcsőjén. Túl vagyunk az elsőn, már csak olyan 130 helyszín maradt. De persze örülök is ennek, mindig izgalmasak a turnék, és mivel rólunk van szó, biztos, hogy ez is legalább olyan élmény lesz, mint az Up All Night volt.
- Örülnék, ha a közös házatokban aludnátok, nem külön, mert nem akarok egész délután utánatok járkálni, hogy ki hol van. Főleg, mivel sűrű a program, és már reggel nyolc órától pörgés van – hadarta Paul, mikor mi éppen kifújtuk magunkat, és vagy három liter vizet ittunk meg fejenként. Bólogatva beleegyeztünk, aztán indultunk haza. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, meg kellett állnunk a rajongók miatt, és fényképezkedtünk meg aláírtunk egy csomó mindent, és csak ezek után léphettük át mindannyian a lakásunk küszöbét.
- Jó volt, de már most elfáradtam. Hosszú lesz ez a turné – sóhajtotta Lou, ahogy levetettük magunkat a kanapéra.
- Ne aggódj, majd én feltöltelek energiával – vigyorogtam rá, erre a többiek együttesen kifejezték, hogy ezt ők nem akarják sem látni, sem hallani. Nevetve bólintottunk rá Louis-val, aztán behúztam őt az ölembe, és csak úgy beszélgettünk egyet öten.

Louis
- És arra emlékeztek, amikor Harry elzuhant az egyik koncerten? – elevenítette fel Niall a következő emléket az előző turnénkról pár órával később.
- Arra ki ne emlékezne? – röhögtem fel én, ahogy újra eszembe jutott. Akkor is én állítottam őt talpra. – És az megvan, amikor kigomboltuk az ingét több ezer rajongó előtt? – villant be a következő. Erre mindenki felnevetett, négyen lepacsiztunk, Harry meg mosolyogva a fejét csóválta.
- Kapjátok be! Nem igazság, hogy mindig ellenem szövetkeztek! – játszotta a sértődöttet, de tudtam, hogy nem zavarja ez a dolog. Teljesen nyugodtan simogattam a combját farmeren keresztül is.
- Jó, akkor idén majd nem csak te leszel az áldozat – közöltem félig hátra fordulva, hogy láthassam szerelmem arcát. Egy „ezt ugye nem gondoltad komolyan?” pillantást kaptam, így elégedetten néztem újra előre. – De azért tudod, hogy szeretlek – fordítottam még gyorsan vissza a fejem.
- Persze, persze hogy tudom – erősített meg megnyugtató hangon, aztán lágy csókot nyomott a fülem mögé, ami elég hirtelen ért, így majdnem belehaltam.
- Oké, mielőtt még elszabadulnának az indulatok, szerintem menjünk lefeküdni – szólalt meg Zayn, amivel egyetértettünk, bár senkinek nem volt hozzá kedve. Persze fáradtak voltunk, de nagyon élvezte véleményem szerint mindenki ezt a kis közös beszélgetést. De holnap korán kelés, és nem ártana még éjfél előtt ágyba kerülni, különben félholtan érdekes lesz a következő koncert.
- Az a jó a turnézásban, hogy több éjszakát tölthetünk együtt feltűnés nélkül – jegyezte meg Harry, miközben a ruháinktól szabadultunk meg a szobámban.
- Igen. Azt meg úgyis tudja mindenki, hogy a hotelszobákat is mindig egymással osztjuk meg.
- Ó, azokat az estéket már nagyon várom – közeledett felém szerelmem pimasz vigyorral az arcán, ami szemtelenül jól állt neki.
- Hát még én – súgtam, aztán karjaimmal magamhoz húztam a derekánál fogva, hogy minél közelebb legyen hozzám. Lábujjhegyre álltam, hogy csókot tudjak kezdeményezni, majd hirtelen felemelt, és úgy vett fel a karjaiba, hogy alig szakadt el szája az enyémtől. Rádobott az ágyra, ami nevetést váltott ki belőlem, és máris mászott fölém. – Most akkor ki lesz a lány? – nyögtem ki vigyorogva, mikor a mellkasomat csókolgatta.
- Miből gondolod, hogy eljutunk odáig? – vigyorgott rám vissza, mire folyamatosan kikerekedő szemekkel bámultam rá.
- Mi? – kérdeztem végül szemöldök ráncolva, ahogy megráztam a fejemet. Harry elnevette magát, és lassan lemászott rólam.
- Majd máskor folytatjuk, lépek zuhanyozni – nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva, majd kikelt mellőlem, és kiment a fürdőbe. Ez most komoly? Mikor már kezdem teljesen elveszíteni a fejem, itt hagy? Oké. Bosszúból átgördültem az ő felére az ágyon, és alvást szimuláltam. Kicsivel később hallottam, ahogy Harry visszajön a szobába, én azonban maradtam a helyemen. – Megtennéd, hogy arrébb mész? Az az én felem.
- Nem tudok, már alszom – mondtam, szerelmem pedig egy eltúlzott sóhajt hallatott. Ha nem hagyott volna ott, akkor nem lett volna ez, így járt.
- Milyen szerencsétlen vagyok, szerelmes vagyok valakibe, akinek az értelmi szintje olyan, mint egy 5 évesnek – motyogta leginkább magának, bár mindketten tudtuk, hogy én is hallottam. Aztán felemelt, átrakott az én felemre, míg én kuncogva élveztem a helyzetet. – Nem tervezed, hogy levetkőzöl? – kérdezte pár perccel később, ugyanis én még mindig a ruháimban voltam.
- Nem, természetesen nem – feleltem olyan hangon, mintha ez nyilvánvaló lenne, de végül is persze felkeltem, és gyorsan ledobáltam magamról mindent.
- Így már sokkal jobb – nyugtázta elégedetten, majd mellkasához húzott, egészen addig, amíg hozzá nem ért a hátam. Karját átvetette a derekamon, amit megkerestem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Semmit sem kellett mondanunk, pontosan tudtuk mindketten, mennyire szeretjük egymást.

2014. március 4., kedd

32. rész

Helló! :)
Meg is hoztam a következő részt, ami... hát, cuki, meg picit szomorkás, de semmi komoly :) A 32. résztől nagyjából kicsit felpörögnek majd az események, ennyit elárulok :D
Ugye említettem múlt héten, hogy a két díjat, amit kaptam majd kirakom, ezt hétvégére terveztem, de nem jött össze, mert szinte egész végig írtam és fordítottam. És időközben kaptam még egyet, úgyhogy igyekszem majd kirakni őket valamikor :') Egyébként nagyon köszönöm mind a hármat ♥
A kommentekért és pipákért borzasztóan hálás vagyok, kérlek, most se felejtsetek el jelezni, hogy milyen lett szerintetek ez a rész :)
És szerintem mindent elmondtam, amit akartam, fura is, hogy csak ennyit dumáltam :D Kellemes olvasást! :)xx






32. rész

Harry
Másnap reggel mosolyogva ébredtem, mert éreztem, ahogy Louis szinte belém csimpaszkodva aludt. Konkrétan rajtam feküdt, amit inkább én szoktam. Csak az szomorított el, hogy már csupán pár órát tölthetek vele, mert délután Eleanorral kell lennie. Addig viszont kiélvezem vele az időnket.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! – simítottam végig Lou arcán, mikor észrevettem, hogy ébredezik. Ő volt a legédesebb ember, akit valaha láttam.
- Neked is, babycakes! – mosolygott vissza rám, és lecsúszott rólam, hogy mellettem fekhessen az ágyon. – Au!
- Szólni akartam, hogy kicsit fájni fog a tegnap este után – nevettem fel együtt érzőn. – De annyira nem lesz vészes.
- Kösz, majd észben tartom, mikor Eleanornak magyarázom meg, miért nem bírok leülni a seggemre – röhögött Louis is, ami azért megkönnyebbüléssel töltött el, hogy ilyen viccesen fogja fel. – De most elmászok zuhanyozni – azzal óvatosan kikelt az ágyból, ügyelve arra, hogy lassan mozogjon, lehajolt hozzám egy puszira, és már el is tűnt a fürdőben.
Én fetrengtem egy kicsit az ágyon, aztán beugrott egy dalszövegrészlet, így előszedtem a telefonomat, és kitweeteltem. Természetesen Louis-ról és a tegnap estéről jutott eszembe. Nem hinném, hogy valaki rájönne erre. Bár talán a Larry shipperek igen. Az viszont nem baj. Közben Lou végzett, így én is követtem a példáját. Legnagyobb sajnálatomra már felöltözve találtam meg a nappaliban, mikor én is csatlakoztam hozzá.
- Jobb volt meztelenül látni téged – jegyeztem meg, miközben a kanapéhoz mentem, és nyomtam egy csókot a homlokára.
- Sajnálom, de nemsokára mennem kell – húzta el szerelmem a száját, mire inkább csak sóhajtottam egyet. Nem akarok vitázni egy olyan csodálatos éjszaka után, mint amilyen a tegnapi volt. Éppen ezért lefoglaltam a gondolataimat azzal, hogy elkészítsem a reggelinket. A kajacsinálás valahogy mindig rám marad, ha Louis-ra várnék, lemenne a nap. Meg biztonságosabb is, ha én főzök.
- Holnap a közös házban alszunk, ugye? Úgy beszéltem Niallel az előbb, hogy mindenki ott tölti az éjszakát – szólalt meg Louis két falás között.
- Felőlem okés. Tök fura, hogy már a második turnénk jön – gondolkoztam el egy kicsit, hiszen nekem még mindig olyan, mintha tegnap ért volna véget az Up All Night. És elég hosszú időre le leszünk foglalva a turnézással.
- Igen, szerintem is. De élvezni fogjuk, ebben biztos vagyok – mosolygott rám, megszorította a kezem, majd elvitte a tányérját a mosogatóhoz. Lou sosem szokott ilyet, biztosan sok volt neki a tegnap este. Egyébként egyetértek vele, tuti, hogy jól fogjuk magunkat érezni. A turnézás mindig jó.
- Mikor jössz vissza? – kérdeztem kissé elszomorodva, mikor Louis már a kabátját vette fel. Utálom, hogy el kell mennie.
- Csak holnap reggel. De sietni fogok, ígérem – jött oda hozzám, kezeit rárakta a derekamra, magához húzott, homlokunk összeért. – Majd írok – súgta a számra, aztán megcsókolt. Pár pillanattal később elhúzódott, és kiment az ajtón.
Egy ideig még néztem az egyre távolodó autója után, aztán ledobtam magam a nappali kanapéjára, és előkerestem a telefonomat.
- Szia, Niall! Valami program mára? – szóltam bele, miután bandatársam felvette a készüléket, abban reménykedve, hogy nem fogok ma unatkozni, mert Zayn és Liam is a barátnőikkel vannak.
- Jó reggelt, Harry! Sikerült kipihenned az éjszakát? – kérdezett vissza nevetve.
- Igen, de szerintem ma Louis-nak lesz izgalmasabb napja. Főleg, ha nem tud majd leülni – kalandoztam el egy kicsit, és beletúrtam a hajamba.
- Kösz, erre nem voltam kíváncsi – szólt közbe, éreztem a hangján, hogy visszafojtja a nevetését. – Egyébként benne vagyok. Ugorj át hozzám, kitalálunk valamit – azzal egy elköszönés után máris kinyomtam, majd beugrottam az autómba, és elhajtottam a szőkéhez.

Louis
Nem voltam túl boldog, hogy Eleanorral kellett ma lennem. Jó, igazából azzal volt problémám, hogy szívesebben lettem volna Harryvel. Ennek viszont nem szabadott, hogy látszódjon rajtam, ami elég nehéz feladat volt számomra.
- Filmezünk? – vetettem fel valami program gyanánt, amire El bólintott is, így a laptopját magamhoz vettem, és elkezdtem keresgélni valami film után. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, ugyanis elég egymás mellett lennünk, és bámulni a képernyőt. Közben néha a csókolózást vagy ölelkezést meg kibírom.
- Milyen gyakran tudunk majd találkozni? – kérdezte Eleanor talán félórával később. Szorosan hozzám bújva figyelte a laptopot.
- Hát… nem túl gyakran. De megoldjuk, mint mindig – feleltem kicsit zavartan, és nyomtam egy puszit a hajába. Ó, milyen hosszú lesz még ez a nap!
A filmnézés később egész napos program lett, legalább négyet néztünk meg, a vége felé pedig Eleanor el is aludt, így már csak én néztem a laptop képernyőjét. Eléggé kezdtem unatkozni, úgyhogy küldtem egy SMS-t Harrynek.
„Hiányzol, babycakes. Alig várom, hogy lássalak holnap Xxx” – és elküldtem. Néhány perccel később jött is a válasz:
„Nekem is hiányzol, Lou. Ennyire rossz Eleanorral? Mit csináltok? x”
„Filmezünk délután óta, de elaludt, én meg unatkozom. Te?”
„Niallel golfoztunk, most videó játékozunk, de szünetet tartunk, mert éhes. Ha nagyon nem bírod, írj nyugodtan. Most mennem kell, folytatjuk a játékot. Szeretlek ♥”
„Rendben. Én is szeretlek Xxxx”


- Minden rendben? Ki volt az? – nyújtózkodott mellettem Eleanor, mire rám a szívbaj jött. Elmerjem mondani neki? Ha hazudok, bármikor megnézheti a telefonomat, és lebukom, szóval nincs értelme. Csak ki ne boruljon.
- Csak Harryvel dumáltam. Nem gond? – próbáltam normális hangon végig mondani, de nem hinném, hogy sikerült. Kicsit természetellenes lett.
- Miért lenne gond? Jaj, Lou! Harry a legjobb haverod, nem haragszom meg, ha vele is kommunikálsz telefonon – legyintett, mintha tényleg nem zavarná, ami valószínűleg így is volt, csak éppen én reagáltam túl.
- Oké, bocs, azt hiszem, a turné miatt egyre idegesebb vagyok – kapartam össze az agyamban valami magyarázatot, ami elég béna lett, de legalább sikerült.
- Szeretnéd, hogy feloldjam a feszültségedet? – súgta vágyakozó hangon El, én pedig elkezdtem rettegni. Képtelen lennék most bármit is csinálni vele, amikor tegnap éjszaka még én voltam a csaj. Akármikor jobb lenne, de most nem.
- El, ez nagyon… jól hangzik, de ha lehetne… most inkább örülnék, ha csak összebújva aludnánk – makogtam zavaromban, azt se tudtam, mit mondok.
- Hát… jó. De ugye tudod, hogy ez egy fiú szájából elég ritkán hangzik el? – kérdezte elnevetve magát a végére, amitől nem kicsit nyugodtam meg.
- Egy ritkaság vagyok, nem tudtad? – kérdeztem vissza, megtalálva régi önmagamat, amikor bármikor el tudtam Eleanorral hülyéskedni. Ez egy ideje már nem megy. Legalábbis nem úgy, mint néhány hónapja.
- Dehogynem! Az én ritkaságom – húzott magához szorosan, ajka másodpercek alatt megtalálta az enyémeket, és máris csókolóztunk. Majdnem elhúzódtam, de az elég érdekes lett volna, így is alig tudtam ma tartani magam, nem hiányozna még ez is. Azt már meg sem említem, hogy úgy éreztem, mintha megcsalnám Harryt. Alig várom, hogy kiengesztelhessem őt. Még akkor is, ha ő nem sértődik meg és elnézi nekem, én erre képtelen vagyok magammal szemben.
- Menjünk pihenni – húzódtam el tőle lassan, hangom rekedtesen csengett. Eleanor bólintott, majd a kezemet megfogva sétált el velem a szobájáig. Gyorsan bebújtunk az ágyba, El azonnal hozzám bújt, ráfeküdt a mellkasomra, és pillanatok alatt elaludt. Én közben alig tudtam nem Harryre gondolni.