47. rész

Helló! :)
Sajnálom a múltheti kimaradást, nem volt betervezve, csak a nyaralásunk anyáékkal kicsivel tovább tartott, mint gondoltuk, szóval bocsánat. Most viszont itt a rész, kiderül, mi lesz ezzel a szökéses dologgal, és már most elnézést kérek a végéért, de muszáj volt :D

A díjakhoz tettem ki egy újat, amit az After - Larry kapott, akit érdekel az esetleg megnézheti, és köszönöm a pipákat illetve a kommentet ♥ Most már tényleg próbálok visszarázódni a régi kerékvágásba. Ó, és tudom, hogy múlt héten volt, de nagyon boldog 4. szülinapot az egyetlen és utánozhatatlan One Directionnek! They are not just a band ♥

Azt hiszem, mindent elmondtam, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

47. rész

Harry
- Szökjünk el – böktem ki az utóbbi néhány percben megfogant gondolatomat. – Ketten. Szökjünk el ketten! – ahogy egyre jobban belegondoltam ebbe az ötletbe, úgy lettem egyre lelkesebb. – Kérlek!
- Hazz, ez… ez hogy jutott eszedbe? – nézett rám Louis furán, elhúzódva tőlem.
- Nem akarsz elszökni velem? – húztam össze a szemöldököm csodálkozva azon, hogy Lou nem egyezett bele egyből.
- De, dehogynem akarok, csak kíváncsi vagyok.
- Hát, benne vagyunk már egy ideje ebben a titkolózós dologban, és mindkettőnknek rohadtul elege van belőle. Én nem bírom tovább, te sem, tudom, ne is tagadd, meg amúgy is be akarom fejezni ezt az egész hülyeséget. A lényeg, hogy el kell tűnnünk kettesben egy kicsikét. Kérlek! – hadartam érveimet szerintem csillogó szemekkel. Tényleg el akarok menni Louis-val bárhova, ahova szeretné, az nem érdekel, csak hadd legyek vele.
- Biztos vagy benne? Csak azért kérdezem, mert ha egyszer elmegyünk, akkor nem jöhetünk vissza egy nappal később, hogy „bocs, amiért leléptünk, de most már itt vagyunk”, ugye tudod? – érdeklődött az arcomat fürkészve, kezei pedig megkeresték az enyémeket, hogy összekulcsolja az ujjainkat.
- Tudom, és el akarok menni veled kettesben. Mindennél jobban.
- Akkor itt kell hagynunk Zayn, Liamet és Niallt. Ez sem gond?
- Nem – jelentettem ki egy nagyon rövid gondolkozási idő után. Őket lesz a legnehezebb itt hagyni, nyilván, de tényleg kell egy kis szünet, mert én ezt már nem bírom, és ha ezt így elmondanánk Mike-nak, biztosan nem engedné meg.
- Jól van, akkor benne vagyok – bólintott végre rá Lou, mire azonnal átöleltem őt. – Beszéljük meg a részleteket.
És megbeszéltük. Amint elfoglaljuk a hotelben a szobánkat és elmegy mindenki aludni, kisurranunk. Azt mondjuk, még nem tudjuk pontosan, hogyan, hiszen nem tudjuk, milyen lesz ez a hotel, de valahogy ki fogunk jutni onnan. Pénz van nálunk, elmegyünk a repülőtérre, onnan pedig elutazunk valahová. Még nem beszéltük meg a célpontot, annak majd a szobánkban nézünk utána a neten.
- Oké, még egy dolog van, amit meg kell kérdeznem – sóhajtotta Louis az ujjaimmal szórakozva az ölében. – Ha lelépünk, akkor cserbenhagyjuk a koncerten a többieket és a rajongókat is. Meg tudunk ezzel birkózni? – tette fel a kérdést, ami belém fojtotta a levegőt. Mert erre nem igazán gondoltam.
- Nos… hát… – kezdtem roppant magabiztosan. Ugyanis azt nem mondhatnám, hogy belekalkuláltam a dolgokba, hogy a koncertekről is hiányozni fogunk, ráadásul egy turné kellős közepén. Hárman nem tudják végigcsinálni a srácok ugyanolyan jól – értelemszerűen – és a rajongók, akiknek vagy én, vagy Louis a kedvence, ki fognak akadni. – Hogy őszinte legyek, ez eszembe sem jutott – böktem ki, mert felesleges lett volna hazudnom.
- Oké – sóhajtott egyet Lou. – Ha tényleg le akarunk lépni, ezen túl kell lépnünk.
- Jó, rendben, menni fog – bólogattam talán túl gyorsan és túl sokat, nem is tudom, hogy magamat vagy Louis-t akartam meggyőzni arról, hogy tényleg nem zavar az az aprócska tény, hogy cserbenhagyjuk a többieket. Lou egy ideig bizonytalanul méregetett, majd magához húzva biccentett egyet.
- Jól van. De ígérd meg, hogy ha csak egy kicsit is elbizonytalanodsz ezzel a szökéssel kapcsolatban, azonnal szólsz nekem. Ígérd meg, Hazz! – nézett mélyen a szemembe, éreztem, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.
- Megígérem – mosolyodtam el, és közelebb húzódtam hozzá. – Te is ígérd meg! – távolodtam el egy kicsit, hogy lássam az arcát.
- Ígérem – felelte, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. És tovább is mentünk volna, ha nem kopog Paul az ajtón azt kiabálva, hogy mindjárt megérkezünk.
- Ezt majd később folytatjuk – kacsintottam Louis-ra, aki persze rögtön beleegyezett.

Louis
A hotelben lévő szobáinkat ugyanúgy foglaltuk el, mint máskor, bár Mike közbe akart tenni nekünk, hogy külön szobákban legyünk, de mindenki egyből letámadta, hogy erről szó sem lehet. Harryvel mi mindig egy szobában vagyunk, ha hotelben alszunk, eléggé feltűnő lenne, ha most máshogy lenne.
- Este elmenjünk szórakozni valahova vagy maradjunk itt? – kérdezte Liam, miközben a lifttel igyekeztünk eljutni a szobáinkhoz. Kapásból majdnem rávágtam, hogy mi nem is leszünk itt, de még idejében kapcsoltam.
- Nekünk más terveink vannak Harryvel – mosolyodtam el, majd Harryre kacsintottam, akin láttam, hogy mindjárt szívrohamot kap, de a jelzésem után egyből megnyugodott.
- Oké, több információt nem is kérünk – röhögte el magát Zayn, ahogy megérkeztünk az emeletünkre, és kiléptünk a liftből. Mi Harryvel lemaradtunk, összemosolyogva haladtunk a többiek mögött egészen a mi ajtónkig.
- Akkor jó szórakozást! – nevetett fel Niall, mielőtt belépett a lakosztályukba, majd mi is így tettünk.
- Ugye tudod, hogy majdnem infarktust kaptam miattad? – támadott le Harry egyből, egyre szélesedő mosollyal, ahogy bezártam az ajtónkat.
- Igen, de azért kacsintottam, tudod – löktem őt vállba nevetve, mire megragadta a csuklómat, és magára rántott eldőlve az ágyon. – Ó, nocsak, úgy csinálsz, mintha te lennél felül.
- Mert ez így is van – nyugtázta elégedetten, még akkor is, ha mindketten tudtunk, hogy én többször voltam már felette. – Legalábbis most biztosan – tette hozzá, és éppen ellenkeztem volna már, amikor száját az enyémre tapasztotta, belém fojtva mondanivalómat egy csókkal.
- Nagyon szívesen folytatnám, de most, hogy ismerjük már nagyjából a hotelt, meg kellene terveznünk, hogyan jutunk ki innen feltűnés nélkül meg ilyenek – hadartam egy kicsit idegesen, miután elhúzódtam szerelmemtől. Kelletlenül, mert inkább akartam volna folytatni azt, amit elkezdtünk a turnébuszban, de hát, ha már egyszer kitaláltuk ezt a szökést, meg is kellett valósítanunk.
- Ja, igen – kapott észbe Harry is, így máris előszedte a laptopját, hogy kitaláljuk, hova szeretnénk menni. – Mondjuk… Franciaország? Mindketten beszélünk franciául, elég messze van Amerikától, és nem mellesleg rohadt jó hely. Na? – sorolta az érveket, amik nekem igazából nem is voltak olyan fontosak, a lényeg, hogy elmenjünk innen.
- Nekem megfelel. Legyen akkor Franciaország?
- Legyen – bólintott rá Harry, majd az oda induló járatokat kezdte keresni.
Miután lefoglaltunk két jegyet egy éjfél körül induló gépre, összepakoltunk pár ruhadarabot egy-egy kisebb táskába, illetve bedobáltuk a fontosabb cuccainkat, mint telefontöltő, napszemüveg meg ilyenek. Zayn, Liam és Niall valószínűleg elment valahova bulizni vagy csak a városban néznek szét, Paul szobája már egy ideje sötétségbe borult, tehát lefeküdt aludni, Mike pedig az előbb ment be a teraszáról, valakivel telefonált.
- Minden szükségeset bepakoltunk? – kérdezte meg legalább ezredszerre Harry, mire én legalább ezredszerre mondtam rá, hogy igen. – Kicsit ideges vagyok.
- Nem is látszik rajtad – nevettem el magam, majd szerelmemhez léptem, hogy egy csókot nyomjak ajkaira. – De nyugi, azért én is.
- Ez tényleg megnyugtató – mosolyodott el, és éreztem, hogy fel akart röhögni, mégsem tette, csak fejcsóválva odasompolygott az ajtónkhoz. – Szerintem most indulhatunk – suttogta, miután halkan kinyitotta és becsukta azt.
- Csak egy pillanat – húztam vissza őt magamhoz a csuklójánál fogva. – Szeretlek – súgtam ajkaira, aztán megcsókoltam őt.
- Én is szeretlek – viszonozta, majd ki is léptünk a szobából. Minden simán haladt, már majdnem a liftnél voltunk, amikor megfagyott a vér az ereimben.
- Hova-hova ilyen későn, srácok? – jött mögülünk egy hang.

46. rész

Helló! :)

Bocsánat a késésért, már hoztam volna múlt héten is a következőt, de a kirándulásokon úgy látszik, nem maradhat el a drama time, így nem igazán voltam hangulatban a blogoláshoz. De most már próbálok visszaállni, még akkor is, ha szörnyű lemaradásban vagyok. Nem is mondok semmit erről a részről, talán a vége kicsit függővég lett, de majd meglátjátok.

Köszönöm még az előzőhöz kapott kommenteket és pipákat, remélem, most sem felejtkeztek el róla :) ♥

És szerintem most kivételesen ilyen rövid lennék, ilyen is régen volt :D Kellemes olvasást! :)xx

46. rész

Harry
Miután a megbeszélés egy részét végig SMS-eztük Louis-val, beszéltünk Simonnal rólunk, elmondtunk neki mindent, és hála az égnek, nem borult ki, inkább csak meglepett volt. Ez amúgy teljesen érthető, eddig szinte mindenki meglepődött, akinek elmondtunk. Simon pedig megígérte, hogy beszél Mike-kal, mert ez azért szerinte is túlzás, hátha rá egy kicsit hallgat. És mellesleg hozzáfűzte, hogy ő már a kezdetektől gyanította, hogy lesz velünk valami, majd mennünk kellett. Nem enyhén voltunk ledöbbenve, de össze kellett magunkat szedni, hiszen várt a munka.
Mivel nem itt lesz holnap koncertünk, így egyenesen a turnébusz felé mentünk, hogy induljunk a helyszínre. Gondolom, lesz pár óra az út, talán valamikor este érkezünk meg, aztán mehetünk megint egy hotelbe. Mindig imádok turnézni, de egy idő után unalmas tud lenni a sok hotel.
- Szerinted Simonnak sikerül elérnie valamit? – kérdeztem Louis-t, miután mi ketten elfoglaltuk az ágyainkat a buszban. Zayn és Liam valahol elől voltak, Niall meg valószínűleg a telefonján játszott vagy szórakoztatta Gemmát.
- Remélem. Itt már csak ő segíthet – sóhajtotta szerelmem, amivel sajnos egyet kellett értenem. – Amúgy mi lenne, ha most nem foglalkoznánk ezzel az egésszel? Más terveim vannak – vigyorgott úgy, ahogy én szoktam, mikor éppen kettesben vagyunk este és megemlítem, hogy „ötleteim vannak”. Szóval egyből gondoltam, mire célzott.
- Hallgatom – bólintottam rá visszatartva mosolyomat, kissé felemelve szemöldököm. Alig várom már, hogy elkezdjük!
- Mit szólnál, ha inkább megmutatnám? – nézett fel rám, mikor elé álltam, közvetlenül elé. Imádom, hogy ilyen alacsony, az ágyban mégis úgy maga alá tud gyűrni, hogy azt is elfelejtem, fiú vagyok-e vagy lány.
Louis kérdésére nem tudtam már válaszolni, a vágy túlságosan is eluralkodott az agyamon, testemen. Az ajkaira tapadtam, kezeim egyből fenekére tapadtak, úgy húztam magamhoz közelebb, míg Lou kezei a hajamba túrtak, amitől máris végem volt. Imádom ezt az érzést, amikor keze a hajamban van vagy az ujjaival játszik vele. Van, hogy megnyugtat, ellazít, vagy éppen felizgat. Most ez történt.
- Nem fog zavarni, hogy kint vannak a többiek? – nyögte Lou, amikor szám áttért a nyakára, és elkezdtem szívni a bőrét.
- Engem nem.
- Akkor jó, mert engem sem – vigyorodott el, majd elkezdett magával húzni az ő ágyához. Azt vártam, hogy majd én leszek felül, de nem így lett, ő vette át az irányítást, amit nem is bántam. Amúgy is neki vannak tervei, fogalmam sincs, mit gondolt ki erre az alkalomra. Óvatosan rám mászott, leült a combom tetejéhez, dudorodó nadrágunk összeért, amitől még jobban felizgultam. Még semmit sem csinált, de már majdnem megőrültem. Ezt is csak Lou tudja kiváltani belőlem, és imádom, hogy ez így van és így is marad. Merthogy nem engedem el őt soha.
- Szerintem most nem kéne azt csinálnunk, amit otthon. De így is jó lesz, hidd el – duruzsolta fülembe, miközben ujjaival kigombolta a farmeremet. Felsóhajtottam kínomban, nem bírtam már várni, ezért a pólójáért nyúltam, hogy lehúzzam róla. Ezután az enyém is távozott, egy szál alsónadrágban feküdtem Louis alatt, mialatt ő a fülem mögötti részt kényeztette. Kezei levándoroltak a bokszerem széléhez, szinte már remegtem. Nem is tudom, miért reagálok így, amikor ennyire nem szoktam haldokolni Louis tökéletességétől, de valószínűleg azért van így, mert már régóta nem voltunk ilyen helyzetben. Mike erről is gondoskodott.
Gondolataim azonban gyorsan visszaterelődtek a szomorú dolgokról ebbe a fűtött levegőjű helyiségbe, ugyanis Lou ujjbegyeit végighúzta az alsónadrágomban lévő egyre nagyobbodó dudoron. Alig várom, hogy a nevét nyöghessem!

Louis
A leggyönyörűbb dolog a világon Harry, amikor alattam vonaglik a vágytól, ez kétségtelen. Már attól ki tudok készülni, hogy így látom őt, szóval érthető, hogy alig bírtam már visszafogni magam, de azért nem kezdtem el sietni, szépen elterveztem, mi fog most itt történni. Ujjaim még mindig Harry alsónadrágját simogatták, ahogy kicsit lejjebb csúsztam testén. Át akartam rajzolni kezeimmel a tetoválásait, főleg azokat, amik az enyémekhez illenek.
- Édes istenem… – sóhajtott fel Harry, amikor a két madáron volt a kezem, a másik továbbra is egyre jobban dudorodó bokszerén körözött. Ezen felbuzdulva végigmentem a többi tetoválásán is.
- Tudod, melyik a kedvencem? – kérdeztem hirtelen, egy kicsivel jobban talán a tetkókra figyeltem, nem pedig a farkára.
- Melyik? – emelte fel egy kicsit fejét, hogy rám nézzen.
- A „Hi” – mosolyodtam el, mire Harry szemeiben, esküszöm, láttam a szívecskéket. – Ja, meg persze a csillag. És az összes többi is – tettem hozzá nevetve, amikor átgondoltam, melyik mit jelent.
- Nekem pedig az „Oops”. Csakúgy, mint mindegyik – felelt úgy, ahogyan én. – Szeretlek, Louis.
- Én is szeretlek, Harry – súgtam centikre az ajkaitól, majd össze is tapasztottam őket, igazi szenvedélyes és szerelmes csók volt ez. Mikor elváltunk egymástól, visszatértem eredeti tervemhez, és belenyúltam végre a bokszerébe. Élesen beszívta a levegőt, mikor hozzáértem, imádom, hogy ezt tudom kiváltani belőle. Lassan elkezdtem mozgatni a kezemet fel és le, mire Harry rámarkolt az alattunk lévő takaróra.
- El sem tudom mondani… mekkora önuralom kell… hogy ne menjek már most el – nyöszörögte Harry, miközben én elégedetten figyeltem őt, ahogy szinte már vergődött az élvezettől.
- Akkor bírd még egy kicsit, mert most jönnek a legjobb részek – nevettem fel halkan, majd lehajolva szerelmemhez egy kis csókot nyomtam különlegesen pink ajkaira.
Elképesztő módon szeretem Harryt, szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha nem lenne itt nekem ő. De szerencsére itt van, nagyon is itt van, alattam, és soha nem is fogom őt elengedni, ha rajtam múlik. Csak bár ne lenne ilyen nehéz, hogy folyamatosan harcolnunk kell egymásért! Eljön egyszer az a nap, amikor nem utálnak meg minket ezért?
- Lou? – rángatott ki kissé elkalandozó gondolataimból Harry. Fejemet megrázva tekintettem le rá, hogy ténylegesen visszatérjek a valóságba. – Minden rendben? Kicsit elbambultál.
- Persze, minden oké – bólintottam rá. – Most viszont begyorsítok, próbálj meg halkan sikítani – vigyorogtam rá, majd szavaimnak megfelelően cselekedtem. Meg is lett az eredménye, pár perc múlva Harry a párnába kiabálta a nevem.
- Ah, ez csodás volt, de most te jössz – kezdett el helyezkedni szerelmem a nem túl nagy ágyon, hogy helyet cseréljünk, de én csak megráztam a fejem.
- Ne, nem kell – mosolyodtam rá, mire homlokráncolva nézett rám. – Majd a hotelben – tettem hozzá, amire rá is bólintott, ez a válasz már rendben volt. Ezután néhány perces csend következett, nem tudom, Harry mit csinált, én hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, hálás voltam, amiért senki nem jött be.
- Tudod, mire gondoltam? – kérdezte egyszer csak szerelmem hirtelen felülve az ágyon, gondolom, eléggé izgatott lett attól a valamitől.
- Fogalmam sincs, de mindjárt elmondod, és akkor tudni fogom – mosolyodtam rá, ahogy felültem hozzá én is, majd egy puszit nyomtam az arcára, karjaimmal szorosan átöleltem őt, ahogy magamhoz húztam testét.
- Szökjünk el.