2014. október 3., péntek

56. rész

Helló! :)
Na, végre sikerült pénteken jelentkeznem, igaz, tegnap és ma írtam meg a részt, de legalább itt van. Mondjuk nem érzem a legjobban sikerültnek, azért remélem, tetszeni fog nektek.
Köszönöm szépen a kommentet és a pipkát, ajándékozzatok meg párral most is, kíváncsi vagyok a véleményeitekre! ♥
És a szokásos rész előtti kép nem lehet más, mint az always in my heart, hiszen ma van a 3 éves évfordulója! Mondjuk twitteren ez tegnap volt ünnepelve, de a tweet időpontjánál ma áll, szóval ezt nem teljesen értem, de a lényeg, hogy azóta megint eltelt egy újabb év...
Kellemes olvasást! :)xx






56. rész

Harry
- Micsoda? Mit keres ott Eleanor? – kérdeztem homlokráncolva, amint becsuktam magam mögött a régi szobám ajtaját.
Miután Louis-val külön-külön elindultunk haza, túlestem a „nagy beszélgetés” első részén anyával és a nővéremmel, hogy kivel mi történt, amíg nem találkoztunk. Ez persze folytatódni fog este is, mikor Robin is hazaérkezik. Éppen valamilyen filmet néztük Gemmával, mialatt anya főzött, amikor csörgött a telefonom, Lou hívott, így inkább elvonultam egy kicsit, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
- Mike mondta neki, hogy ide kell jönnie. Merthogy most azt kell látniuk a rajongóknak, hogy a szünet alatt hazalátogattunk a családomhoz, és milyen nagy a boldogság meg tökéletes minden – magyarázta Lou a telefonba.
- Ez komolyan nem normális – tátottam el a számat, szavait hallva. – Mondjuk Mike-ról van szó, nem tudom, miért lepődöm még meg ezen.
- Azt hiszi, hogy mindent megtehet. Miután beszéltem erről Ellel, felhívtam Mike-ot, és jól leordítottam a fejét, hogy ezt mégis hogy képzelte. Majdnem kiröhögött, aztán rideg hangon közölte a szokásosat, hogy ha nem akarjuk elveszíteni a pozíciónkat a popiparban, akkor fogjam be és csináljam a dolgomat, majd lecsapta a telefont. Esküszöm, hogy egy idióta.
- Te jó ég, ez totál hülye. De ne aggódj, a következő koncerten majd csinálunk valamit. Nem olyan feltűnő dolgot, csak hogy megnyugtassuk a Larry shippereket, miután felkerülnek rólatok a képek a netre – jutott eszembe egy „bosszú”. Ha Mike azt hiszi, hogy bármit megtehet velünk, akkor téved, elfeledkezik a következményekről.
Ezen ötletembe Lou rögtön bele is egyezett, aztán el kellett köszönnünk, mivel őt nyaggatták a húgai, hogy játsszon velük, utánam pedig Gemma kiabált, hogy nem azért jöttem haza, hogy a régi szobámban telefonáljak. Ennek igazat kellett adnom, így vacsoráig elszórakoztattuk egymást.
- Egyébként Louis-val és veled minden rendben van? – kérdezte anya, miután kirakta az asztalra a vacsorát. Halványan elmosolyodtam, már azóta vártam ezt a kérdést, hogy megérkeztem.
- Igen, kivéve mikor Mike közbeavatkozik, szóval semmi újdonság nincs.
- Ó, nagyon sajnálom, édesem.
- És mikor jön már Louis is el hozzánk? Rég láttam őt – érdeklődött Robin. Hálás voltam, amiért próbálta terelni a témát a szomorúbb dolgokról.
- Nos, biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon szeretne itt lenni, de sajnos ez nem csak rajtunk múlik. Mondjuk, csatlakozhatnátok a turnéhoz pár napra, már úgyis csak Ausztrália, Új-Zéland és Japán van hátra, akkor találkozhatnátok Louis-val is meg a többiekkel is – ajánlottam fel.
- Jó ötlet, arrafelé mostanában lesz jó idő, szóval lehetne egy kis családi nyaralás is – fűzte tovább Gemma, egyértelműen beleegyezve ajánlatomba.
- Akkor, ha mindenkinek megfelel, ezt megbeszéltük – mosolyodott el anya, egy részem pedig megnyugodott, hogy nem kell megint hónapokig távol lennem tőlük, hiszen hamarosan ők is jönnek utánam.
- És mi a helyzet Eleanorral? – kérdezte nővérem. – Csak mert attól függetlenül, ami történt, én jól összebarátkoztam vele – tette hozzá, szerintem egy kicsit tartva a reakciómtól. Bár nem örültem, hogy erről kell még itthon is beszélnem, természetesen nem akadtam ki.
- Hát, gondolom, nem egyszerű neki, de nem tehet róla Lou, hogy nem belé szerelmes. El kellett fogadnia. És eléggé kínos, amikor Mike kitalálja, hogy velünk kell lennie, de ez van. Más lassan úgyis kezdem megszokni – sóhajtottam fel, ám mielőtt még egy csomó „ó, istenem” és „annyira sajnálom” elhangzott volna, közbevágtam: – Szóval, mikor akartok csatlakozni a turnéhoz?

Louis
- Ne felejtsd el berakni Liam ajándékát is, Louis! – kiáltott fel anya az emeletre, miközben a régi szobámban pakoltam, ugyanis nemsokára indulok vissza Londonba. Illetve indulunk, mivel Eleanor is jön velem.
- Jó, de hol van? – ordítottam vissza. Nálunk teljesen megszokott, hogy így kommunikálunk, nem akadály nekünk, hogy az egyikünk a földszinten van, míg a másikunk az emeleten.
- Nehogy azt mondd, hogy nem tudod! Keresd meg, valahol fent van! – kaptam meg a választ, ami nem segített, de hát ez van. Ezen viszont nem akadtam fenn, más segítség után néztem.
- Lottie! Gyere már ide! – szóltam húgomnak, remélem, ő tudja. – Hol van Liam ajándéka? – tettem fel neki is a kérdést, amint belépett az ajtón.
- Szerintem az asztalod alsó fiókjába tetted – adott tippet, ami be is jött. A kérdés csak az, hogy ő honnan tudta, hogy ott van, és én miért nem? – És egyébként mi van a többiekkel? Harry jól van? Mondd meg neki, hogy alig várom, hogy megint találkozzunk.
- Öhm… mindenki fáradt, de jól vagyunk, és… persze, átadom – feleltem kicsit zavartan. Ez csak nekem furcsa? Bár végül is mindegy, ha tetszik Lottie-nak Harry, abból úgysem lenne semmi, mivel ezt nem engedném meg, és Harry egyébként is az én barátom.
Pakolás után mindenki összeült az étkezőasztalnál, hogy ebédeljünk, és bár érdekes volt a hangulat, mivel a húgaimnak fogalma sem volt arról, hogy Eleanor már nem a barátnőm, azért valahogy eltelt.
- Remélem, hamarosan megint eljöttök hozzánk – nézett rám anya, miközben az autóm csomagtartójába pakoltam be El és az én cuccaimat.
- Próbálunk majd időt szakítani rá – mosolyodott el Eleanor. Hát igen, muszáj volt tettetni, hogy ő tényleg a barátnőm, hiszen a húgaim is kint álltak a kapuban. Csak remélni tudom, hogy nem fognak utálni, ha kiderül az igazság.
- Helyes! De addig be kellene iktatnunk valamikor egy vásárlást is – jegyezte meg Lottie, egyértelműen Eleanornak címezve.
- Mindenképp – nevette el magát El. – Majd megbeszéljük, hogy mikor – egyezett bele, aztán mindenki elköszönt mindenkitől, így a búcsúzkodás kissé hosszadalmasra sikeredett, de végül sikerült beülnünk az autómba.
- Bocs Lottie miatt, de nem mondhatjuk még el neki az igazat – szólaltam meg, miután elhagytuk Doncastert.
- Semmi gond, érthető – biztosított, hogy nem probléma, de azért gondolom, nem esett neki valami jól, csak nem akarta bevallani nekem. – És ha visszaértünk Londonba, mi lesz?
- Nos, Liam szülinapi bulija lesz holnap, nem tudom, hogy arra kellene-e jönnöd – feleltem az igazsághoz híven, ugyanis fogalmam sem volt, hogy Mike mit tervezett holnapra. Ha jönnie kell Elnek, az eléggé kínos és érdekes lesz, mivel Harry is ott lesz ugye.
- Mindegy, majd szól Mike, ha kellek.
- Figyelj, El, sajnálom, hogy így alakult a helyzet, tudom, hogy ez az én hibám, és lehetne máshogy is, de…
- Ne, nem kell magyarázkodnod – szakított félbe. – Tudom, hogy nem így akartad, és nem tehetsz róla, hogy beleszerettél valaki másba. Lehetett volna ez egy egyszerű szakítás is, de Mike közbeavatkozása miatt nem úgy alakult, ahogy egy normális helyzetben történt volna, szóval nem a te hibád – fejtette ki véleményét, amin eléggé meglepődtem, ám örültem is neki.
- Ó, oké. És köszönöm Harry nevében is, hogy ezt teszed, még akkor is, ha nagyon nehéz neked – néztem rá egy pillanatra, aztán vissza az útra. Még sok mindent akartam volna mondani neki, de éreztem, hogy nem szívesen beszél erről, így inkább nem erőltettem tovább a témát.
- Nincs mit – felelt halkan, az ablakon kibámulva.

6 megjegyzés:

  1. Mike-ot már ennél jobban nem is utálhatnám, és már meg sem lepődök azon, hogy mekkora szemét. És most szépen fogalmaztam. Rohadna meg.
    Eleanort sajnálom, mert biztos nehéz lehet neki is, de Larry örök.
    Imádom a történeted, és várom már a felhőtlen boldogságukat, amit már ők is nagyon várhatnak.:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, ezt teljesen megértem, én is utálom őt annak ellenére, hogy én alkottam őt :D
      Eleanort én is, mivel ebben a történetben ő tényleg csak egy szerelmes lány volt, de ha Larryről van szó, akkor semmi más nem számít.
      Ó, köszönöm szépen, és hát az még odébb van, de majd eljön az az idő is :) Xx

      Törlés
  2. Mike egy rohadék, de kell egy utálható karakter! :) Larry :3 Boldogságot akarok, sok-sok olvadós részt :)
    Imádlak, ahogyan a történeted is! ;) Várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, akkor túl jó lenne minden. Lesznek ilyen részek, ne aggódj :)
      Ó, köszönöm szépen, és én is imádlak titeket! ♥

      Törlés
  3. Uh Mike te egy nagy ........... vagy! Kicsit én is sajnálom Eleanort , de Louis és Harry a legjobbak együtt ! Csak így továb , ügyi vagy ! Sies a kövivel ! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, azt kell, hogy mondjam, tökéletesen egy véleményen vagyunk :D Örülök, hogy tetszett, és köszönöm! Ma sikerült befejeznem, úgyhogy holnap hozom :) Xx

      Törlés