57. rész

Sziasztok! :)

Már szerettem volna tegnap hozni a részt, de annyi tanulnivalóm lett hétvégére, hogy tegnap is tanultam, este pedig a fejezet második felét írtam meg. Remélem, tetszeni fog, és már most bocsánatot kérek a végéért, de muszáj volt :D

Köszönöm a pipákat és kommenteket az előzőhöz, kíváncsian várom őket most is ♥

És szerintem most csak ennyi mondanivalóm volt, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

57. rész

Harry
- Készen vagy már, Harry? – kiáltott fel Zayn az emeletre a földszintről. – A végén még miattad késünk el a buliból.
- Jövök már – dünnyögtem, miközben a fürdőszoba tükrében egy utolsó mozdulattal igazítottam helyre a göndör fürtjeimet.
- Na, végre. Nem tudom, Louis hogy bírja veled – röhögte el magát, ahogy elrakta a telefonját a zsebébe.
- Khm, az ő kedvéért hamarabb készülök el. Tudod, neki megvannak a módszerei, amikkel rá tud venni – húzódott vigyor az arcomra egy-két ilyen alkalomra gondolva, Zayn pedig csaknem megállt léptében az ajtó felé.
- Részleteket nem szeretnék tudni, köszi – jelentette ki nevetve, aztán az autójához mentünk, hogy induljunk Liam szülinapi bulijába, ami Andy házban lesz megtartva. Ezt találtuk a legjobb helyszínnek, erre tutira nem gondol Liam, mivel neki fogalma sincs az egészről, szóval meglepetés lesz.
Már vagy egy hete nem láttam Louis-t, és bár telefonon természetesen kommunikáltunk, az azért nem hasonlítható a személyes találkozáshoz. Én Zaynnel megyek a buliba, mert mi már mindketten pár nappal előbb visszajöttünk Londonba, így a közös házunkban maradtunk. Louis Niallel érkezik meg, ők csak tegnap estefelé értek vissza a fővárosba, Liam pedig Sophiával jön majd.
- Ó – hagyta el Zayn száját ez az egy betű, miközben leparkolt Andy házánál, mire kíváncsian felé kaptam a fejem, hogy megtudjam, mi okozta ezt. Kezével előre mutatott, az irányt követve pedig én is megláttam reakciójának okát. Az rendben van, hogy Niall és Louis megérkezett, csakhogy velük volt Eleanor is.
- Ez nem igaz – sóhajtottam bosszúsan az ablaknak döntve a fejem. – Csak egy olyan közös bulit kérek, ahol nem tűnik fel ez a nőszemély!
- Nem lesz gáz, Eleanor pedig nyilván nem azért jött ide, mert annyira akart – mondta Zayn, és bár tudtam ezt, mégis mérges voltam egy kicsit a lányra. Ő nyilvánosan is együtt lehet azzal a személlyel, akivel én nem, és ez mindennél jobban fáj. Csak az vigasztal, hogy én ezek helyett megkapom a nyugodt, abszolút nem nyilvános pillanatokat, amiket meg ő nem, és szerintem bátran kijelenthetem, hogy a kettő közül a második a fontosabb.
- Igen, tudom, csak amikor ő is itt van, mindig nehezebb – túrtam a hajamba, mentálisan felkészítve magam arra, hogy el kell viselnem, hogy más is hozzányúl tökéletes barátomhoz.
- Nyugi, majd iszunk egy kicsit, és minden lazább lesz – veregetett vállon Zayn, ötletébe pedig bele is egyeztem.
Miután kiszálltunk az autóból, egyenesen a bejárat felé indultunk, aztán Andy megmutatta, hova rakhatjuk le Liam ajándékait. Ahogy az egyik szoba felé mentünk, Louis tekintete találkozott az enyémmel, éppen a konyhából jött ki. Egy mosoly jelent meg ajkain, nekem pedig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rohanjak egyenesen hozzá. Csak az gátolt meg, hogy majdnem felestem, amikor elértünk egy lépcsőhöz, amin persze Lou jót röhögött. Onnantól már tényleg előre néztem.
- Szerezzünk piát – vetettem fel, miután ismét a földszinten, a lépcső aljánál voltunk, és a többek után keresgéltünk, de nem láttuk őket sehol.
Szerencsére a ház nem volt annyira zsúfolt, mint vártam, így nem kellett átverekedni magunkat a konyháig. Az italokat átnézve a vodkanarancs mellett döntöttünk, aztán átmentünk a nappaliba. Ám éppen hogy beléptünk, én megálltam menet közben, mivel pont elkaptam, ahogy Eleanor súg valamit Lou fülébe, amin végül mindketten jót nevetnek. Azt meg sem említem, hogy egymás kezét fogták.
- Jönnek! – kiabálta Andy, egyértelműen Liamre és Sophiára célozva. A zene megállt, a fényeket lekapcsolták, és síri csend telepedett a házra.
- Még mindig nem értem, hogy miért kell idejönnünk – hallatszott át közvetlenül az ajtó túloldaláról Liam értetlen hangja.
- Csak nyiss be – felelte Sophia, majd nyílt is az ajtó.

Louis
- Boldog szülinapot! – kiáltotta mindenki, Liam arcán pedig tisztán lehetett látni a meglepődést.
- Úristen – ez volt Liam első reakciója, mielőtt körbevették volna az emberek, hogy azt a két szót személyesen is elmondják neki. Ez egy jó ideig el is tartott, Eleanorral alig bírtunk hozzájutni, mivel mindenki egyszerre akarta felköszönteni őt, ám végül sikerrel jártunk.
Egyébként ahhoz képest, hogy mennyire kiakadtam, amikor Mike tegnap este felhívott, még mielőtt elköszöntem volna Eltől, hogy a lánynak is jönnie kell velem, egészen jó hangulatban telt el eddig a buli. Az otthon töltött néhány naphoz képest meg egyértelműen jobban. Olyan mintha megint minden olyan lenne, mint régen, azzal a különbséggel, hogy már nem vagyunk együtt, de még mindig tudunk közösen hülyéskedni. Illetve most már tudunk újra. Így azért valamennyire elviselhető ez a folyamatos hazudozás.
Harry viszont aggaszt, a kezdeti összemosolygásunk óta nem történt semmi, oda se jött hozzám, rám se nézett. Nagyon remélem, hogy semmi komoly probléma nincs, mert fogalmam sincs, hogy akkor mit csinálnék. Régóta nem veszekedtünk, habár a turné folyamán előfordult párszor, de mostanában nem, és egyáltalán nem hiányzik, hogy ennyi ember előtt rendezzünk jelenetet.
- Lou? Nem is figyeltél, ugye? – hallottam meg Eleanor hangját, ami kiszakított gondolataimból. Ajkain mosoly játszott, amely örömmel töltött el, régen láttam már ilyen jókedvűen, és szörnyen elszomorít, hogy ez miattam volt.
- Bocsi, nem, kicsit elgondolkoztam.
- Azt látom – emelte nevetve a szájához a poharát. – De ne aggódj, biztosan csak azon van kiakadva, hogy velem vagy – tette hozzá, miután lenyelte a kortyot, mire kérdőn néztem rá. – Harry. Nyilvánvaló, hogy nem tetszik, hogy nem beszéltél még vele. Keresd meg, és magyarázd el neki, mielőtt még elméleteket kezd el gyártani arról, hogy mégsem akarsz vele lenni.
- Ööö... miért mondod most ezt nekem? Pár hete ki lettél volna készülve, ha ugyanez történik – ráncoltam a homlokom, mert tényleg nem értettem. Még tegnap este is eléggé kedvtelen volt, miután hazaértünk Doncasterből, és el sem tudom képzelni, hogy mi okozhatta ezt a változást egyetlen éjszaka alatt.
- Megértem, hogy furcsállod. Tegnap este kicsit padlón voltam, Max pedig átjött, és… nagyjából helyre tette a lelkem. Tudod, ő nagyon sokat segített nekem, amikor… elmondtad, hogy mi a helyzet, aztán megszoktuk, hogy együtt lógunk – magyarázta hol mosolyogva, hol kissé szomorkásan.
- Értem. Nos, örülök, hogy találtál valakit, aki jobb kedvre derít, amikor arra van szükséged – mosolyodtam el én is.
Legszívesebben még kérdezgettem volna Maxről, de volt egy olyan érzésem, hogy erről most nem szívesen beszél, így inkább hanyagoltam a témát, és Harry keresésére indultam. Mivel a házban nem találtam, kinéztem az udvarra, ahol éppen Sophiával dumált.
- Na, jó, megkeresem Liamet, beszéljetek csak nyugodtan – húzódott egy mosoly Sophia arcára, ahogy megálltam mellettük.
- Ő is tudja, mikor kell lelépnie – jegyezte meg Harry a lány után nézve. – Egyébként miért is jöttél? – tette fel a kérdést olyan hangnemben, amiből egyből tudtam, hogy mérges rám. Ezek szerint igaza volt korábban Eleanornak.
- Ne beszélj így, és tudom, hogy miken jár az agyad, de rosszul gondolod – kezdtem el egyből magyarázkodni. Nem azért, mert valami rosszat csináltam, hanem azért, mert azt akartam, hogy tudja az igazat.
- Igen? Akkor várom a magyarázatot.