59. rész

Sziasztok! :)

Először is nagyon sajnálom a kimaradásokat, nem így terveztem, de az őszi szünetem is máshogy alakult, mint terveztem (de nagyon jó volt :D), időm sem nagyon volt, vagy ha igen, akkor fordítottam inkább, mert nem volt ihletem. Szóval volt egy kis válság az írásban, de talán sikerült ezen túljutnom, remélhetőleg.

Még egyszer bocsánat, és remélem, tetszeni fog ez a rész. Írjatok, pipáljatok bátran! ♥

Jövőhéten már igyekszem időben jelentkezni, meg egy kicsit előre dolgozni. Kellemes olvasást! :)xx

59. rész

Harry
Nem hiába mondogatta tegnap este Louis olyan sokszor, hogy „menjünk be, mert megfázunk.” Tökéletesen igaza lett, ugyanis én másnap olyan betegen keltem, hogy azt hittem, végem van.
- Ajjaj, hát ez nem néz ki valami jól – meredt Lou a lázmérőre, miután ébredés után úgy ítélte meg, hogy forró a homlokom, és lázat kell mérnünk. – 38.5. Fáj valamid?
- A torkom, és hányingerem van – soroltam tüneteimet, miközben feljebb húztam a takarót magamon.
- Akkor hozom a lavórt, mielőtt még telehányod a hálószobánkat – állt fel az ágy széléről enyhén elmosolyodva Lou. Nyilván szórakoztatónak találta volna, ha ez megtörténik, de tudom, hogy azért aggódik értem. Minden alkalommal, amikor beteg voltam, ő mellettem volt, és most már pontosan értem, hogy miért. – Tessék, vizes rongy a homlokodra – adott a kezembe egy teljesen eláztatott anyagot, a lavórt pedig az ágyhoz tette. – Az orvosunkat pedig máris hívom, hogy jöjjön megnézni téged – darálta kissé túlparázva a dolgokat, majd ki is ment a hálószobánkból.
Halvány mosollyal az arcomon néztem Louis után, imádom, amikor ilyen babusgatóvá válik, ám hajlamos a túlreagálásra, mint most is. De ezért is szeretem, ilyenkor borzasztóan imádnivaló, és csak az számít neki, hogy nekem jó legyen, hogy meggyógyuljak.
- Fél óra múlva itt lesz az orvos, a többieknek is szóltam, hogy beteg vagy, úgyhogy később átugranak majd, illetve elmondtam Mike-nak is, aki csak annyival reagálta le, hogy holnapra szedd össze magad – mondta Lou, miközben bemászott mellém az ágyba, majd a mellkasára húzott. Illetve csak húzott volna, mivel a hányingerem elérte a tetőpontját, és a lavórért kellett hajolnom. – Hát ez alapján nem hiszem, hogy összeszeded magad holnapra – jelentette ki szerelmem, miután egyelőre végeztem a gyomrom tartalmának kiürítésével.
- Szerintem is. De gondolom, nem áll meg a turné csak azért, mert beteg vagyok – dőltem vissza a párnára.
- Majd kitalálunk valamit – próbált elmosolyodni Lou, bár nem igazán sikerült neki. Kivitte a lavórt, tisztán visszahozta, aztán újra befeküdt mellém az ágyba. Én most már nyugodtan dőltem mellkasára, ő pedig a hátamat simogatta. – Iszonyatosan ennivaló vagy ilyenkor – szólalt meg halkan, mire egyből egy mosoly húzódott az arcomra.
- Csak ilyenkor? – emeltem fel az egyik szemöldökömet vigyorogva.
- Ööö, igen, csak ilyenkor – nevette el magát.
- Ja, persze, amikor nem, akkor szexi vagyok – jelentettem ki elégedetten, de nem élvezhettem sokáig „győzelmemet”, ugyanis a köhögés miatt megint fel kellett kelnem Louis-ról.
- Ó, babycakes, remélem, hamar meggyógyulsz – sóhajtotta Lou magához ölelve engem, majd egy csókot nyomott a nyakamra.
Nem sokkal később megérkezett az orvos, megvizsgált, kérdezett néhány dolgot, aztán felírta a szükséges gyógyszereket. Sajnos azt mondta, hogy ez a betegség nem fog egy nap alatt elmúlni, vagyis a holnap folytatódó turnén betegen kell részt vennem, hiszen ezért nem lehet szünetet tartani.
- Na, hogy van a kis beteg? – nyitotta ki a bejárati ajtót jókedvűen Niall, akiket Liam és Zayn követett. Mielőtt még megjött volna az orvos, leköltöztem a nappaliba a kanapéra, mivel innen könnyebb közlekedni.
- Valószínűleg betegen – válaszolta meg Niall költői kérdését Liam, miközben helyet foglaltak a fotelekben mellettem, aztán elmondtam nekik a fejleményeket.

Louis
Míg Harryt elszórakoztatták a többiek, én elugrottam a gyógyszertárba, hogy megvegyem az orvos által felírtakat. Odafelé néhány rajongó miatt meg kellett állnom, így egy kicsivel tovább tartott visszaérnem, ami kissé bosszantott, de hát, ha híres az ember, ez elkerülhetetlen.
- Megjöttem! – kiáltottam el magam, amint becsuktam a bejárati ajtót és levettem a cipőmet az előszobában. – Minden oké?
- A köhögésen és a hányáson kívül semmi gond – felelt Zayn, mire elhúztam a számat. – De a gyógyszerek majd javítanak a helyzeten – tette hozzá, gondolom, vigasztalásként, elkenődött arckifejezésemet meglátva.
- Igen, mindjárt hozom is őket – nyomtam Harry homlokára egy puszit, aztán a konyhában kipakoltam és előkészítettem mindent.
A srácok estig itt maradtak, tévét néztünk, videó játékoztunk meg hülyültünk, majd elköszöntek, hiszen holnap korán kell kelnünk. Amíg Harry felvánszorgott az emeletre, én egy újabb adag teát főztem neki.
- Végre – nyögött fel Harry, ahogy beledőlt az ágyunkba.
- Sokkal jobban szeretem, amikor miattam nyögdécselsz – tettem le a tálcát az asztalra, a pohár teát pedig a kezébe adtam, amint elhelyezkedett.
- Köszi – mosolyodott el. – Ez rohadt forró – köhögött fel, éppen hogy lenyelte az első kortyot.
- Mit vártál, hogy hideg? – nevettem el magam, mire szerelmem csak grimaszolt egyet. Elmosolyodva mellé feküdtem, ő letette a teát az éjjeliszekrényre, hogy hűljön egy kicsit, és nem bírtam tovább, késztetést éreztem, hogy ajkaira tapadjak. Egész délután távol kellett lennem tőle, legalábbis nem olyan közelségben voltunk, mint azt szerettem volna. – Ah, ez már úgy hiányzott.
- De beteg vagyok, a végén még elkapod – motyogta, ahogy karjaim közé mászott, majd a mellkasomon pihentette fejét.
- Nem érdekel. Egy kis betegség nem fog távol tartani tőled – biztosítottam őt nyugodtan. – Egyébként nem kellene egy hideg zuhanyt venned? Hátha az segít valamennyit, mert rohadt forró a tested – vetettem fel, és reméltem, hogy Harry beleegyezik, mivel jobb ötletem már nem volt. A gyógyszereket bevette, a tea itt volt, egész nap feküdt…
- Csak ha te is velem zuhanyozol le.
- Rendben – bólintottam rá. Legalább beleegyezett, most az sem érdekel, ha szétfagyok.
Megnyitottam a vizet, közben segítettem Harrynek levetkőzni, őt pedig én követtem. Bár jéghideg volt a víz először, egy idő után megszoktuk, csókolózás közben pedig már észre sem vettük, hogy fáznánk. Nem sok ideig zuhanyoztunk persze, szerintem nem is bírtuk volna nagyon tovább, aztán pizsamába öltözve bújtunk ágyba. Kiskifli-nagykifli pozícióban aludtunk el, csak éppen most én voltam a nagy kifli, borzasztóan élveztem magamhoz húzni Harryt, annak ellenére, hogy már egy ideje jóval magasabb, mint én.

A másnap nem úgy indult, ahogy szerettük volna, mivel a telefonom ébresztője túlságosan is korán szólalt meg. Hát igen, vége a szünetünknek, folytatódik a turné, jön az utolsó része.
- Nem akarok felkelni – morogta Harry, párnájába nyomott arccal.
- Én sem – nyomtam ki az ébresztőt, mert már igencsak kezdett az agyunkra menni. – Mi lenne, ha inkább aludnánk?
- Tökéletes.
Éppen mikor átfordultam a másik oldalamra, ismét megszólalt a telefonom, csakhogy most nem az ébresztő. Paul hívott.
- Negyed óra múlva nálatok vagyok, el ne merjetek aludni! – hadarta, mintha csak tudta volna, hogy mire készülünk.
- Neked is jó reggelt – mormogtam válaszul, aztán meg is szakítottam a hívást. – Nem lesz alvás, Paul mindjárt itt van – adtam Harry tudtára a fejleményeket, aki egy grimaszt vágott, de hát muszáj volt felkelnünk.